Slawomir Mrożek Franz Kafka-díjas lengyel drámaíró saját tapasztalatai alapján alkotta meg 1974-ben az Emigránsok című művét. Saját maga is élete jelentős részét emigrációban töltötte, előbb Olaszországban, majd Franciaországban. Még véletlenül se keressünk azonban a darabban a napi hírekben rendszeresen szereplő migrációhoz kapcsolható aktualitást! Az alaphelyzet: két emigráns, egy értelmiségi és egy munkás. Egyikük a rendszer elől menekült, a másik a munka és a megélhetés reményében hagyja maga mögött a szülőhazáját. Két rossz ágy, rozoga asztal székekkel, csupasz villanykörte, ez a minimális díszlet elég ahhoz, hogy megidézze a lepusztult pincelakást, a leépült emigránslétet. Nyomorúságos albérletükben a két férfi, AA és XX folyamatos fizikai és lelki tortúrákkal gyötri egymást, de mégis egymásra vannak utalva, az összezártságuk közös börtönbe zárja sorsukat.

– Amíg nem állunk meg, addig az általunk választott és hajszolt szabadságnak a valódi útja sem látható és élhető meg igazán – fogalmazta meg gondolatait az AA-t alakító Kis Domonkos Márk Jászai-díjas színművész. – Kergetett illúzió marad részleges sikerekkel. Elveszhet közben a valódi énünk, egyéniségünk, hivatásunk, mindaz, amit gondolunk a világról.

– Az otthon, a szülőföld hiánya gyakran az álmok elvesztésével jár – folytatta az XX-et alakító Gál Tamás, a komáromi Jókai Színház igazgatója. – Célunk, hogy elgondolkoztassuk a közönséget, hisz amit a szabadság, a boldogulás vagy a boldogság árának is hihetünk, az akár az identitásunk elvesztésével is járhat, mindezt jól tükrözi ez a ­Mrożek dráma.