Az 1893-ban Sopronban született Becht Rezső tanulmányait az evangélikus líceumban és Lipcsében végezte. Első írása 1914-ben jelent meg a Soproni Hírlapban. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, ahonnan csak hat év múlva térhetett haza, Szibériában is szerkesztett hadifogolyújságot. Később dolgozott bankban, illetve a Soproni Vasárugyárban tisztviselőként, ám az utókor számára irodalmi, helytörténeti tevékenysége maradt meghatározó. Számos munkát írt szülővárosáról, ő jegyezte a Soproni Szemle első számának első cikkét 1937-ben Az én városom címmel. Verseit és elbeszéléseit magyar és német nyelven írta.

Turbuly Éva, aki tanulmányt is írt Becht Rezsőről, így emlékezik vissza a lokálpatrióta irodalmárra: – A szerző neve máig ismerősen cseng a városban, a Lövérekben utca viseli a nevét. Sarkady Sándor mondta róla gyászbeszédében: „Magyar író volt, felelősségét érző, tiszta tollú írástudó, olyan valaki, aki maradandót alkotott.”. Az egykori olvasóközönség elsősorban a Soproni Szemlében leközölt esszéit és verseit ismerte, a bécsi, a prágai és a budapesti lapokban megjelenő verseit és novelláit kevésbé olvasták. Ahogy a művészek, írók többsége, ő sem tudott megélni műveiből. Az alkotásra esténként, szabadidejében kerített sort, a mindennapi megélhetést, hosszú és gyakori utazásait Európa és a világ távolabbi zugaiba vasgyári munkája biztosította.

A két háború közötti idő volt életének legtermékenyebb korszaka. Sopronban könyveit, cikkeit két nyelven olvasták, előadásait a Frankenburg Irodalmi Körben telt ház hallgatta, kiérdemelte a rangos Hűség díjat. Soproni évszakok című munkáját a Szemle különszámaként adták ki. A második világháború borzalmai lesújtották, tehetetlenül, mély fájdalommal látta szülővárosának és lakóinak szenvedéseit, pusztulását. Nyugdíjba vonulása után kezdte el papírra vetni kor- és életrajzi visszaemlékezéseit, A bűvös henger című önéletrajzi műve, ami 12 éven át íródott, irodalmi erényei mellett értékes helytörténeti dokumentum.

Egykori lakóháza – Udvarnoki utca 2. – falán emléktábla tiszteleg az egykoron itt élt, 1976-ban elhunyt kiváló soproni író, költő emléke előtt.

A költészet napja Sopronban:

Április 11-én a Petőfi Színház művészei József Attila versei mellett megidézik a 125 éve született Szabó Lőrinc, a 120 éve született Tamkó-Sirató Károly, valamint a 100 éve született Nagy László költészetét is. Verset mondanak a kórház gyermekosztályán, a Lewinszky Anna Gyakorló Óvodában, a városi könyvtárban, de idős otthonokat is felkeresnek. A GYIK Rendezvényház teraszán Húzzál versszerencsesütit! címmel tartanak programot 10-től délig. A költészet napi városi megemlékezés 16 órakor kezdődik József Attila szobránál (Vasvári Pál utca 9.), itt Roskó Mária Apáczai-díjas tanárnő mond beszédet. További költészet napi rendezvényeket találnak a 4. oldalon lévő programajánlónkban.

Tekintse meg kvízünket!