százhúsz diákja csatlakozott az „Így írtok ti – így játszunk mi” című színpadi felhíváshoz. Az előadásban egy-egy irodalmi művet dolgoztak fel a versenyző csapatok, amelyet egy nyolcperces színpadi mű formájában mutattak be a közönségnek. A Soproni Petőfi Színház, ahogy tavaly, most is szakmai mentorokkal, színészekkel segítette a csoportok felkészülését. A diákok Szabó Magda, Rideg Sándor, Petőfi Sándor, Tamási Áron, Pirkko Saisio és Janne Teller művei közül választottak.

Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója az Ádámok és Évák országos kezdeményezés egyik ötletgazdája volt 2010-ben. – A kezdeményezés nem csupán azokat a fiatalokat célozza meg, akik már járnak színjátszó csoportokba, hanem azokat is, akik nyitottak a színházi munkára, kíváncsiak a próbafolyamatra – mondta a kezdeményezésről. – Hiszünk abban, hogy a programra jelentkezett diákok olyan nagy élményként élik meg, ahogy a „semmiből” összeáll egy produkció, hogy elköteleződnek a színház irányába. Nem tehetségek felkutatása a cél, bár ez is előfordulhat a színrevitel során, hanem színházszerető és -értő közönség kinevelése.

A résztvevő intézmények: a Vas- és Villamosipari Technikum, a Széchenyi István Gimnázium, az Eötvös József evangélikus középiskola, a Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI, a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola és a Beledi Általános Iskola egyaránt magas színvonalú produkciót mutatott be a zsűri összegzése alapján. Az eseményen részt vett dr. Barcza Attila, Sopron és térsége országgyűlési képviselője is, aki szerint életre szóló színházi élményt szereztek a példamutató kezdeményezésben résztvevő diákok.

A Széchenyi István Gimnázium Pirkko Saisio – Németh Ervin: Betonéjszaka című művét választotta, kuriózum, hogy a diákokat saját társuk, a 11.-es Szedenics Dominik készítette fel, aki a bemutatók után lelkesen mesélt a tapasztalatairól. – A próbák remek hangulatban teltek, a csapat nagyon lelkesen és alázatosan dolgozott – mesélte Dominik. – Az előadásokhoz érve már mindenki nagyon izgult, de mire a színpadra álltunk, ez senkin nem látszott. A színpadon az egész csapat kinyílt, és úgy játszottak, mintha egész életükben ezt csinálták volna, a legvégén akkora mosolyokat láttam az arcokon, mint szerintem még soha. Mindenki pozitív véleménnyel volt az egész eseményről, és külön öröm volt a csapatnak, hogy két különdíjat is sikerült bezsebelnie.