– Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a soproni népszavazás ünnepére szárba szökkenhetett az a már korábban elvetett gondolatmag, hogy szülessék az alkalomhoz illő művészi alkotás. Egy új szimfonikus mű, amely méltóképpen tiszteleg nemcsak a hűséges város, hanem annak több évszázados zenei hagyományai előtt is – kezdte Pataki András, a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetője, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. – Ezzel az előadással a tíz éve hű Sopron Balett köszönti a százéves hűséges várost.

A Somogyvári regény valós történelmi eseményeken alapul, egy romantikus szerelmi szálon keresztül hazánk egyik legtragikusabb, az első világháborút követő korszakát idézi fel.

– Nagy felelősség egy regényből készült adaptációt színpadra állítani, továbbfejleszteni, más dimenzióba emelni, hogy a történet cselekményvezetése, a mű mai napig ható üzenete, gondolatisága megmaradjon – folytatta Demcsák Ottó, a táncmű rendező–koreográfusa. – Somogyváry Gyula regénye számomra az áldozatvállalásról szól, arról, hogy jártak előttünk olyanok, akik nagy hittel, konfliktusokat vállalva tenni akartak a társadalomért, az országért, településeikért, szülőföldjükért. Hittek abban, hogy Trianon után sem szabad feladni. Kiálltak önmagukért, családjaikért, szeretteikért, hazájukért. Megmutatták, hogy egy ilyen igazságtalan történelmi helyzetben is lehet áldozatvállalással a történelem kerekét is megfordító nagy célokat elérni.

Nagyon nehéz lenne bárkit is kiemelni a nagyszerű előadásból, de két dolgot mégis meg kell említenünk: különleges a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar és a Soproni Petőfi Színház kórusának közreműködése Oberfrank Péter karmester dirigálásával, valamint az egész előadásnak keretet adó színpadi világítástechnika, amit az a Madarász (Madár) János „követett el”, akinek látásmódját, fénytervezését már a Peer Gyntben, illetve a Zenta 1697 című darabokban is láthatta a soproni közönség.