– Ön az első felvidéki magyar színész, akinek munkásságát Kossuth-díjjal  ismerték el. Elmondaná életútjának meghatározó és fontos sarokpontjait? 

– Pozsonyban születtem  1944-ben, amikor a keresztleveleket, így az enyémet is, még négy nyelven, magyarul, latinul, németül és szlovákul állították ki, ezt követően már csak szlovákul. Vereknyén nőttem föl, ez a kis falu ma már nem létezik, Pozsony része lett. Volt a faluban egy kis színjátszó kör, a nővéremmel együtt először ott léptem színpadra. 

– Ha jól tudom, a számtalan színpadi siker mellett egy kis híján Oscar-díjas filmben is szerepelt. 

– A Komáromi Jókai Színháznak örökös tagja vagyok, talán a legemlékezetesebb színpadi szerepeim is ide köthetőek, ezek közül is kiemelem Örkény István Tóték című drámáját, amiben az Őrnagyot, illetve Az ember tragédiáját, amiben Lucifert alakítottam. A sor még hosszan folytatható lenne, a kassai Thália Színházon át a budapesti József Attila Színházig és nem utolsó sorban Sopron, hisz még a járvány előtt mutattuk be és még most is játszanánk Ibsen Peer Gynt című drámai költeményét, melyben én a Papot alakítom. Több filmben is szerepeltem, ezek közül is Ondřej Trojan cseh rendező Želary című filmjében, mely 2004-ben egy hajszállal maradt le az Oscar-díjról. 

– Néhány évvel ezelőtt saját színházat alapított, erről mit kell tudnunk?

– Amikor nyugdíjba mentem, a soproni közönség előtt  is jól ismert Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színészkollégával megalapítottuk a Teátrum Színházi Polgári Társulást azzal a céllal, hogy a Felvidék olyan, kisebb falvaiban élő emberei közé is elvigyük a színházat, akikhez nemigen jutnak el a kőszínházi társulatok. Sikeres évek után feleségemmel, Petrács Anna színművésszel létrehoztuk saját színházunkat. Olyan darabokat állítunk színpadra, melynek középpontjában a haza, a szeretet, a hit, az Isten áll. 

– Az elmúlt év augusztusában a Magyar Színházak  XXXII. Kisvárdai Fesztiválján életműdíjjal tüntették ki önt. 

– Augusztus 29-én vehettem át a kitüntetést, éppen  55 évvel azt követően, hogy a komáromi Magyar Területi Színházhoz szerződtem. Jól emlékszem, első szerepem egy beugrás volt A lőcsei fehér asszony című darabban. Kisvárdán a Peer Gyntöt adtuk elő, amikor megtudtam, hogy életműdíjat kapok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen ajándék érhet még az életben.