– Művésznő, először is őszinte elismerés és gratuláció, fantasztikus előadást láthattunk, ami bizonyára óriási szellemi és egyúttal fizikai megterhelés.

– Egyáltalán nem érzem megterhelésnek, mert ez számomra nem szerep, hanem egész egyszerűen velem történik, ami történik, ugyanis Lánczy Margithoz hasonlóan több övön aluli ütést kaptam én is a színészi pályám során. Kenéz Ferenc hasonló című verseskötete volt a címadója a Lovak a virágoskertben című előadóestemnek, melyben a Kenéz versek mellett Sütő András egy írása, valamint román költők versei szerepeltek. Az engedélyezési procedúrán akkoriban több kifogással is éltek, például, hogy vegyem ki a Sütő szöveget, amire én nem hajlottam, de végül így is engedélyezték. A bemutató napján délben váratlanul fölhívott a marosvásárhelyi színház igazgatója, még most is a fülemben csengnek a szavai: „Ibi, ne kérdezze, hogy miért, de nem lesz este bemutató…”.

– Lett a dolognak folytatása?

– Nagyon kiborultam, ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy azt ne írják ki, hogy technikai okokból vagy betegség miatt marad el az előadás, írjanak bármi mást, amit akarnak. A sors fintora, hogy később, amikor engedélyezték az előadóestet, még díjat is nyertem vele egy bukaresti színházi fesztiválon.

– Úgy tűnik, lassan vége lesz a járványnak, a soproni előadásokat követően milyen feladatok várják Önt?

– Egy amerikai írónő, Marsha Norman: Jó éjt, anya című kétszemélyes darabját kezdtük el próbálni Marosvásárhelyen. Nagyon izgalmas, nagyon jó darab, de mint annyi minden másba, ennek a próbafolyamatába is beleszólt a pandémia, majd meglátjuk, lesz-e belőle előadás.

Névjegy: Farkas Ibolya 1939. március 5-én született Brassóban. 17 évesen felvételizett a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, 1959-ben diplomázott. Hat évtizedes színészi pályája során több mint 100 bemutatója volt, tévéjátékokban és filmekben játszott. Férjével, Lohinszky Lóránttal a Nem félünk a farkastól című darabban nyújtott alakításukért több fesztiválon is komoly elismerésben részesültek. A soproni közönség a Római karnevált megelőzően a Börtönnapló című önálló estjében, illetve Ingmar Bergman: Őszi szonáta című darabjában láthatta.