Kevés település mondhatja el magáról, hogy egyazon kortárs szobrász ötven köztéri munkája is látható az utcáin, terein, parkjaiban, épületeinek falán. Városunk – a tervek szerint – hamarosan elbüszkélkedhet ezzel. A Budapesten élő, de Sopronhoz ezer szállal kötődő Kutas László javában dolgozik Hillebrand Vince domborművén. Az alkotást és az emléktáblát várhatóan áprilisban helyezik el az egykori kaszinó, a Magyar Művelődés Háza, azaz a Széchenyi téren álló Liszt-központ épületén. Kutas László ebben a hónapban ünnepli 85. születésnapját.

– A munkát még ­Hillebrand Imrével egyeztetve kezdtem el. A nyomdász azonban a közelmúltban elhunyt, így a testvérével, Györggyel tartom a kapcsolatot – kezdte Kutas László. – Több domborművázlatot is készítettem: meg kell mondanom, az első nem tetszett, így újra nekifogtam. Az alkotás már csak arra vár, hogy bronzból kiöntsék.

Kutas László így folytatta: – Gyermekkoromban örök szerelmet kötöttem Sopronnal. Bár a fővárosban születtem, de 1936 nyarát már a nagyszüleimnél töltöttem. Itt voltam akkor is, amikor a várost bombázás érte. Feleségem is soproni. Most pedig már elmondhatom magamról, hogy dédnagyszülős licista vagyok.

– A Berzsenyi-líceumban tett érettségim után azt mondtam Kozák Lajosnak, a legendás latintanárnak, hogy ha szobor kell az iskolába, akkor szóljon nekem – emlékezett vissza a pályája kezdetére. – Az első alkotásom az iskola falára került. Ezt azóta további hét követte. Több mint tíz munkám van a botanikus kertben, illetve szerte Sopron utcáin. Több művemre különösen büszke vagyok: jómagam készítettem el a Papréten található holokauszt emlékművet, a Sopron–Balfon lévő zsidó áldozatoknak emléket állító kompozíciót, valamint az evangélikus templom melletti kitelepítési emlékművet.

Kutas László készítette a városháza előtt álló Sopronyi-Thurner Mihály 1998-ban felállított szobrát is.

Ki volt Hillebrand Vince? Hillebrand Vince 1830 körül érkezett városunkba, ahol az akkori Várkerület 92-ben (ma 85) 1840-ben alapította meg rum- és likőrgyárát. 1861-ben a Kaszinó Egyesület igazgatójává választották. A Kaszinót, ami korábban a tisztviselők, ügyvédek és katonatisztek zárt találkozóhelye volt, megnyitotta a város kereskedő és iparos világa, az egész soproni polgárság előtt – olvasható a Széchenyi István Városi Könyvtár helytörténeti ismertetőjében.