A nehézségek ellenére sikeres évet zárt 2022-ben a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar. 15 telt házas koncertet adott a városban, a Sopron Balettel megtartotta Kárpáti Sándor Árgyilus és Tündér Ilona táncregéjének ősbemutatóját, fellépett Olaszországban, valamint számtalan ifjúsági koncertet is rendezett.

– Azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt években megváltoztak a zenehallgatási szokások. Egyre népszerűbbek a különböző zenemegosztó szolgáltatások, így mi is több felvételt rögzítettünk, és már elérhetőek vagyunk a legnépszerűbb nemzetközi oldalakon: Liszt Symphony Orchestra Sopron néven találnak meg minket a hallgatók – kezdte Kóczán Péter, a zenekar művészeti vezetője. – Az elmúlt időszak felvételeiből az ünnepekkor többet is közreadtunk. Nagy öröm, hogy népszerűek voltak ezek a kanapékoncertek.

A zenehallgatás mindig személyes, mély lelki élmény, ezt igyekeztek az otthonokba vinni a művészek. A koncertek ugyanakkor teljesen más célt szolgálnak: a kikapcsolódás mellett például valós közösséget is teremtenek.

– 2023-ban is körülbelül ugyanannyi koncertre készülünk, mint tavaly, emellett pedig van még egy fontos célunk – folytatta Kóczán Péter. – Egy évszázados adósságot szeretnénk „törleszteni”, ugyanis Gustav Mahler alkotásai közül alig szólalt meg bármi is, a negyedik szimfónia pedig egyszer sem csendült fel eddig Sopronban. A monumentális kompozíciót a lipcsei szimfonikusokkal közösen mutatjuk be április 26-án a Szent Mihály-templomban. Összesen nyolcvan zenész működik közre a szimfóniában, a próbákat már elkezdtük, részleteket pedig több helyen is bemutatunk majd. Ez egy nagy vállalás, ugyanakkor egy óriási zenei élmény is. A késő romantikus szerző dallamos, érzelemgazdag művei a szélsőséges lelkiállapotok megidézése miatt napjainkban is szívbemarkolóan aktuálisak. Nem véletlen, hogy Mahler ma világszerte a legtöbbet játszott szerzők közé tartozik.

Gustav Mahler: Cseh–osztrák zeneszerző, karmester. 1860. július 7-én született Csehországban, ő volt a késő romantika utolsó nagy alakja. Zenei tanulmányait Bécsben végezte, közben Anton Brucknertől is vett magánórákat. Húszéves korától vezényelt az Osztrák–Magyar Monarchia különböző városaiban, majd 1888-ban elvállalta a budapesti Operaház igazgatói posztját. Két és fél évet töltött a magyar fővárosban, felpezsdítette a zenei életet, megszilárdította az opera anyagi helyzetét. Ezután Hamburgban, majd 1897-től a bécsi operaházban dolgozott. Itt írta a negyedik szimfóniáját is. 1907-től 1910-ig a New York-i Metropolitan Operában dirigált. 1911. május 18-án halt meg Bécsben szívbetegség következtében.