– Vitéz Molnár László, a Központi Bányászati Múzeum egykori igazgatója, volt magyar királyi honvéd hadnagy alapította a soproni tagozatot – mesélte Igler Attila, a helyi hagyományőrző csoport jelenlegi vezetője. – Néhány évvel az alakulása után jelentkeztem az akkor szép létszámú, számos veteránnal rendelkező szervezethez, hiszen én is a háborúban szolgálatot teljesítő nagyapám történetein nevelkedtem. Akkoriban jó pár fiatal jelentkezett velem együtt a hagyományőrzőkhöz. Vittük a lendületünket, meghonosítottuk Sopronban a történelmi egyenruhás hagyományőrzést, hogy ne csak a történetek által őrizzük a hagyományokat, hanem a korabeli ruhákon, felszereléseken és díszőrségen keresztül is.

Ennek és az évtizedeken át végzett színvonalas és kitartó munkának köszönhető, hogy ma nincs Sopronban olyan jeles megemlékezés, ahol ne emelné az ünnep fényét a hagyományőrző csoport tagjainak részvétele. Igler Attila szerint meghatározóak voltak azok a benyomások, amelyeket azoktól az idős tagoktól szerezhettek, akik megjárták a poklok poklát a második világháborúban, és saját tapasztalataikat megoszthatták a korszak iránt elkötelezett fiatalokkal. Mint kiemelte: ezért is annyira katonás és hiteles a soproni hagyományőrzők díszőrsége, a ruházata, a felszereléseik.

– Bár a második világháború soproni hősei iránti tisztelet volt az alakuláskor a legfőbb szempont, ám idővel bővült a kör. Az első világháború 100. évfordulójának négy éven keresztül tartó ünnepségsorozatánál számos helyszínre: Erdélybe, Szlovéniába, Olaszországba is meghívást kaptunk. Áder János köztársasági elnök olaszországi látogatásánál a soproniakat kérték fel a díszőrségre és a koszorúzások végrehajtására az első világháborús emlékhelyeken. Így szélesedett a hagyományőrzésünk területe.

A honvéd hagyományőrzést csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. A tagok féltett kincsként őrzik az eredeti vagy az eredetit hűen formázó egyenruhákat, hatástalanított fegyvereket, felszereléseket, a szöges bakancsokat. Nem csupán az ünnepségek fényét emelik, hanem számos filmben szerepeltek. Puskafogásukra és „Vigyázz menet”-ükre eleink is büszkék lennének. Legfőképpen pedig arra, hogy a múlt értékeiből merítve a jelent gazdagítják.