A marosvásárhelyi származású Varga Tamás 1990-ben települt át családjával Sopronba. Nem városunk volt a célpont, de itt talált az édesapja munkát, amit a grafikus nem bánt meg, hiszen a hegyek között érzi igazán otthon magát.

– Nem képzőművésznek készültem, hanem írónak, aztán újságírónak. Kisfaludy-díjat is nyertem a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban – mesélte. – A haverjaim javaslatára kezdtem járni Kovács-Gombos Gábor festőművész rajzszakkörére, aki a kedvenc tanárom volt. Amikor rájöttem, hogy nekem ez megy, teljes fordulat következett: először beiratkoztam a szombathelyi főiskola rajz–történelem szakára, aztán átjelentkeztem a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemre, ahol az ötéves grafikus képzésen diplomáztam.

Miután visszatért Tamás az egyetemről, volt egy önálló tárlata az Erdélyi Házban, és szerepelt nemzetközi kiállításokon is. Elnyerte többek között Sopron város díját is. Tíz éven keresztül dolgozott könyvillusztrátorként, 12 könyvet díszítenek a munkái. Amikor az első kisfia megszületett, már nem volt képes éjszakákon át alkotni, így most már tervezőgrafikusként tevékenykedik.

– Mivel minden művész egy kicsit magamutogató, én is örültem annak, hogy sokan látták a képeimet a Petőfi Színházban – folytatta. – Szívesen dolgozok fel mitológiai témákat, és alkalmazok jelképeket. Jézus alakja és Assisi Szent Ferenc különösen közel áll hozzám. A tárlatra készítettem három grafikát a szentről az Isten komédiása című darabhoz kapcsolódva.

Tamás a technika fortélyaiba is beavatott minket: ha talál egy jó témát, keres hozzá fotókat, képszerkesztő programmal kollázst alkot belőlük, majd megrajzolja a kompozíciót vékony tűfilccel úgy, hogy addig húz egymásra merőleges vonalakat, amíg el nem éri a kívánt tónust. Így már érthető, hogy miért is kapta a kiállítás az Összetartó egyenesek címet. Az 50×70 centiméteres grafikák mindegyike 20–25 órás munka eredménye.