Napjainkban egyre csökken azoknak a száma, akik szeretnek olvasni – szögezte le Fazekas Ildikó klinikai szakpszichológus. A gyerekek a legtöbb könyvet unalmasnak tartják, nem köti le figyelmüket, nem ragadja őket magával a történet.

Ahhoz, hogy az olvasott szöveget megértsük, kell egy nagy adag kíváncsiság. Jó szövegértés is kell, ami segíti az olvasottak megértését, ezáltal az olvasott szöveget el tudjuk képzelni. Ha rendelkezünk ilyen képességgel, van egy belső „mozink”, az olvasott szöveg képpé átalakítva pereg le a szemünk előtt. Ez a készség sok gyereknél évek óta egyre gyengébb, ez okozza, hogy rohamosan nő azok száma, akik alig értik az olvasott szöveget, funkcionális analfabéták. Ismerik a betűket, de nem képesek úgy olvasni, hogy a szöveget pontosan megértsék, nem tudnak saját örömükre olvasni.

A képzelőerő nem velünk született képesség, de a központi idegrendszerünkben van erre egy tárhely, amit a környezet mintaadásával tudunk lassan kialakítani, megtölteni különféle színes tartalommal.

– A tárhely kialakítása első körben a család feladata – hangsúlyozta Fazekas Ildikó. – Sokat kell beszélgetni gyermekünkkel, elmesélni például, mi történt velünk, amíg ő óvodában, iskolában volt, milyen volt a gyermekkorunk; a hosszú, külön töltött nap után a közös vacsora melletti laza csevegés például oldja az egész napos feszültséget is. Nagyon fontos a közös társasjátékozás is, ezalatt nemcsak a szabályokat, de a mindennapjaink kérdéseit is megbeszélhetjük. Sok mondatunk kezdődjön azzal: Képzeld el! Sok mesét kell olvasni, amit a gyermek elképzel. Rontja ennek kialakulását a sok képi információ. A mesékhez készen kapott, mások által készített képek elsorvasztják a fantáziáló készséget, meggyengítik az olvasási kedvet. Figyeljünk gyermekünk egészséges fejlődésére, kevesebb kütyüzés, sok mese, amit a szülő olvas, sok közös élmény, amit esténként a jóéjt-puszi előtt jó felidézni, megbeszélni. 

Tekintse meg kvízünket!