Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Történelmi „kalandozás”

Rakovszky Zsuzsa: Mindig a gyerekkori benyomások a legerősebbek

Történelmi „kalandozás”

| Köves Andrea | Kultúra

Az idők jelei címmel megjelent Rakovszky Zsuzsa, Sopronban élő Kossuth-díjas író, költő, műfordító legújabb regénye. Az alkotóval készített interjúból kiderült: az olvasókat ezúttal az 1500-as évek világába repíti vissza.

– Úgy fogalmazott egy helyütt, hogy a regényírás folyamatát egyfajta kalandként éli meg. Mennyire csapta meg ennek szele Az idők jelei című regény írása közben?

– Mivel a regény története és a szereplői adottak, ez most kicsit másféle „kaland” volt, mint amikor a történelmi események nem kötik meg az ember kezét. Itt inkább a hézagokat kellett kitölteni, a szereplők jellemét és egymáshoz való viszonyát kellett kitalálni. Természetesen így is sok olyan jelenet van, amelyik nem szerepel a forrásokban, legfeljebb következtetni lehet rájuk.

– A történet Münster városába kalauzolja el az olvasókat, ahol az 1530-as évek elején egyre nagyobb lett a felekezeti feszültség. Mi az, ami annyira megfogta a közel fél évezreddel ezelőtt történtekben?

– Részben talán az, hogy nagyon emlékeztet „kicsiben” a közelmúlt nagy történelmi katasztrófáira. Aztán az emberi jellem és viselkedés állandósága, és ahogy egyik, önmagában ártalmatlannak tűnő döntés elvezet egy másikhoz, az is egy következőhöz, mígnem bekövetkezik a teljes katasztrófa. De leginkább mégis az, ahogy az – eredendően talán jogos sérelmekből táplálkozó – harag és kompromisszumképtelenség szinte mindent és mindenkit elpusztít maga körül, végül még magát a haragvót is.

– A műbeli szemtanú: Liza, a néma cselédlány, aki előtt őszintébbek az emberek, mivel nem tud beszélni. Miképpen született Liza alakja?

– Talán ő az egyetlen, akinek nincs megfelelője az eredeti történetben. Illetve mégis: szerepet játszik az eseményekben egy cselédlány, de róla nem tudunk jóformán semmit, ezért Liza gyerekkorát, mindazt, ami a münsteri éveit megelőzte, én találtam ki. De voltaképpen inkább csak narrátor: szükségem volt egy elfogulatlan szemtanúra, aki kívül áll a szereplőket mozgató szenvedélyeken.

– 20 évvel ezelőtt jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, amely kiérdemelte a rangos Magyar Irodalmi Díjat is. Csupán véletlen, hogy pontosan két évtized múlva újabb 16. századi, történelmi témájú regénnyel jelentkezik?

– Nagyjából, azt hiszem, véletlen. Több regényem is történelmi környezetben játszódik, a VS a 19. században, a Szilánkok a 20. század első negyedében, sőt, ha úgy vesszük, a gyerekkorom, az ötvenes évek, amiről A hullócsillag éve című regényem szól, már szintén történelemnek számít. Ám talán mégsem egészen véletlen... Amikor A kígyó árnyékát írtam, sokat olvastam arról a korszakról, a vallásháborúk kora sok tekintetben emlékeztet a 20. és 21. századra, csak éppen ekkor a vallásiak helyét átvették a politikai–ideológiai ellentétek.

– Sopronban született a regény. A soproniság mennyire meghatározó az életében, az alkotásban?

– Valószínűleg nagyon, az életemben biztosan. Van több olyan könyvem is, amelyik részben vagy egészben Sopronban játszódik, de amelyik fiktív helyszínen, az is erősen emlékeztethet Sopronra. Végül is itt nőttem fel, és a gyerekkori benyomások mindig a legerősebbek.

Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei című regényét december 7-én 18 órától író–olvasó találkozó keretén belül ismerheti meg a közönség a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában. A kötet bemutatóján az írónővel Szegő János, a könyv szerkesztője beszélget, a regényből Orbán Júlia, az intézmény igazgatója, Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó olvas fel részleteket.


Kapcsolódó cikkek

Most vagy soha!

Most vagy soha!

2024. 03. 20.

Március 14-től látható a mozikban a Most vagy soha! című romantikus kalandfilm március 15-éről és hőséről, Petőfi Sándorról.

Monumentális alkotás

Monumentális alkotás

2024. 03. 20. | Kóczán Bálint

Nagyszabású élő koncertre készül Sárdy Barbara március 25-én az evangélikus templomban. A soproni előadóművész, zeneszerző magyar költők istenes verse...