Hogyan induljunk el, ha szeretnénk felkutatni a családunk történelmét? Milyen adatbázisok segíthetik a munkánkat? Vannak-e esetleg családfakutató programok? A családfakutatás bizony egy szövevényes folyamat.

– Mielőtt hozzáfognánk a munkának, számítsunk arra, hogy ez egy időigényes és sok utánjárást igénylő „utazás” lesz! – mondta lapunknak Pálmai András, aki több mint tíz éve foglalkozik hivatásszerűen a családfakutatással. – Hasznos felkeresni az idősebb rokonokat, akik több generációra visszanyúlva emlékezhetnek arra, mi történt évtizedekkel ezelőtt. Emellett ma már az interneten is számos hasznos forrás, levéltári anyag, anyakönyv is elérhető. Az 1895 előtti egyházi anyakönyveket a Magyar Nemzeti Levéltár digitalizálta, és minden megyei levéltárban elérhetővé tette. A kutatás legfontosabb forrásai tehát az anyakönyvek, az összeírások, a gyászjelentések, a helytörténeti munkák és a korabeli újságok. Ajánlott pontosan feljegyezni a neveket, a településeket, a dátumokat, illetve a rokonság fokát is. Arra azonban fel kell készülni, hogy a múltfeltárás közben a családot érintő új fejlemények is előkerülhetnek. Ilyen lehet például a névváltoztatás vagy egy „zabigyerek” megjelenése.

Persze arra is lehetőség van, hogy a családfa megrajzolására egy erre szakosodott vállalkozást kérjenek fel.

A nagyapai ágon soproni felmenőkkel rendelkező Pálmai András hozzátette: a legtöbb esetben a családfát az 1700-as évekig lehet visszavezetni. A mai magyar területek nagy részén csak a török hódoltság után kezdődött el az anyakönyvezés. Ennek köszönhetően az egykori vármegyék adatai is rendelkezésre állnak, így a határon túli kutatás esetén is jó eredményeket lehet elérni.