– Egy-két, csacsacsa – hangzik fel az iránymutatás a Liszt-központ nagytermében, ahol több mint száz középiskolás tanulja egyszerre a szalontáncok alaplépéseit. Németh József táncpedagógus a parkett közepén szemlélteti a mozdulatokat, koordinálja a párokat.

Az idei tánciskolai kurzusokat eredetileg a GYIK-ba szervezték, az intézmény üzemszünete után talált otthonra a Lisztben. – A járvány miatt kimaradt két év egyáltalán nem vetette vissza a diákok lelkesedését – mesélte Németh József, aki 1995 óta vezeti hivatalosan a tánciskolai órákat, és készíti fel a diákokat a koszorúcskára. – Idén eddig soha nem látott lelkesedéssel várták a gyerekek az indulást: az eddigi 4 csoport helyett 5 működik magas, 100–120 fős létszámokkal – minden soproni középiskola érintett a tánciskolákban. A koszorúcskák december közepén – január elején lesznek.

Fényképes feljegyzések bizonyítják, hogy már az 1910-es években működött tánciskola a Deák étterem fölötti Lőbl-féle intézményben, később a Pannóniában, majd a kaszinóban is. A hagyomány – mely igazi sopronikummá vált – folytatódott a háborús időszakokban, sőt, a mai diákok szüleik, nagyszüleik emlékei, élményei nyomán érkeznek a tánciskolába.

A koszorúcska kifejezés a német Kranzen szóból ered, amely a fiúk öltönyére tűzött, valamint a lányok csuklóján viselt kis csokorra utal – Sopronban ez a szó összekapcsolódott a tánciskola záróbáljával. – Tánciskolának hirdetjük, de nagyon fontosnak érzem és szükségét is látom az illemtan oktatásának is – tette hozzá a táncpedagógus. – Nem kell riasztóan vaskalapos dolgokra gondolni: beszéltünk a rágógumi mellőzéséről, az illendő bemutatkozásról, a táncra kérésről, illetve a forduló végén a tánc megköszönéséről. Úgy érzem, nagyon hiányoztak ezek a közösségi együttlétek a diákoknak, a tapasztalataim szerint, akik részt vesznek a tánciskolán, később az iskolabálokon is bátrabban lépnek parkettre.