Az Osztrák–Magyar Monarchia számos városához hasonlóan az ipari forradalom megkésve éreztette hatását Sopronban. Az első ipari forradalom idején – a gőzgép alkalmazásának köszönhetően – a vasúti közlekedés megindult Európában. Itthon az első vasútvonalat 1846-ban adták át Pest és Vác között, azonban másodikként Sopron következett az 1847. augusztus 20-án a Sopron–Bécsújhely közötti vasútvonallal. A változásokat a második ipari forradalom idején, jellemzően a 19–20. század fordulóján érezhették igazán. A gőzgépet követve ekkor már az elektromos áram ipari alkalmazása is jócskán megindult. Mondhatjuk: Sopronban is „összecsúszott” az első és második ipari forradalom időszaka. Ennek egyik jelentős központja volt a Baross út környéke.

Az utat 1903-ban név nélkül nyitották meg a sörgyár kérésére. A Kossuth Lajos utcát akkor Indóház utcának hívták, és egészen a Déli pályaudvarig tartott. A Kossuth Lajos utcától a sörgyárig terjedő szakasz 1909-ben kapta a Baross út elnevezést. Akkoriban már ott volt a lovassági laktanya, és külön érdekesség, hogy a háború után az első távfűtéses ház is itt épült Sopronban a hőerőmű kezdeményezéseként, a Baross út 20. alatt. Ezt mellette három hasonló követte tanácsi beruházásában. Bekerítették és parkosították a telkeket.

Fotó: Filep István

A Soproni Sörgyár 1895-ben, a közeli vasöntöde 1909-ben, a SOTEX elődje, a Haas Fülöp és Fiai Rt. szintén abban az évben, márciusban kezdte termelését. 1934-ben az Ágfalvi úton alapították a fésűsfonalgyárat szintén külföldi tőkével. A kezdeti néhány tíz, majd a háború előtti néhány száz fővel ellentétben az elkövetkező évtizedekben már ezer feletti létszámban foglalkoztatták a munkásokat a vállalatok. A SOTEX már 1948-ban ezer fő feletti létszámot regisztrált. A szocializmusban további vállalatok indultak: ÉPFA (SOFA), AFIT. Ekkor volt igazán szembetűnő az iparosodás. Volt olyan időszak, amikor a Baross út körüli üzemek – amit északnyugati iparnegyednek hívtak – nagyjából 8500 dolgozót foglalkoztattak. A délkeleti iparnegyednek – tűgyár, selyemipar stb. – mintegy 4500 dolgozója volt. Sopron akkori lélekszámához viszonyítva kijelenthetjük, hogy szinte nem volt család, amelynek a megélhetéséhez a biztonságot ne az itt dolgozó egyik családtag adta volna. A reggel hatórai kezdés előtt tömegek indultak meg gyalogszerrel a Jereván-lakótelep felől. Munkásjáratokkal szervezték meg az időben érkezést. Akkor az üzem és azon keresztül a szakszervezet biztosította a kikapcsolódás vagy a sportolás számos lehetőségét, de szervezték a „kötelező” ünnepeket is. Ennek furcsa, vidám és kedves megnyilvánulásai is voltak, például a fúvószenekar köszöntötte az üzem kapujában a nőnapon munkába érkező hölgyalkalmazottakat.

Tekintse meg kvízünket!