1931-ben Diebold Károly készített egy képet a Kárpáti malom ablakairól. Mi lehetett az indíttatás? A 20-as években már az „új tárgyiasság” mint stílus keretein belül gyakran fényképeztek épületrészleteket vagy akár egy-egy tárgyat a modern fotografálók. Mégsem volt mindennapos téma egy ablakot megörökíteni! Az impresszionisták is kedvelték az ablakon vagy balkonon kitekintő témákat, de önmagában csak az ablakot..?!

A Diebold Károly által alkalmazott technika a 20. század elején – főleg a 10-es években – volt divatos fotográfiai eljárás. Brómolajátnyomással készítette el a képet, ami a 20-as évek végén már letűnt népszerűségűvé vált. Ezt a technikát korábban a fotográfusok azért kedvelték, mert a festményekhez hasonló hatást tudtak vele elérni, és kifejezetten fotóművészeti célból alkalmazták. Látjuk, hogy mi más vezérelhette volna, mint a festői, művészi hatás elérése, amikor ehhez a már „elavultnak számító” eljáráshoz nyúlt.

A témájául választott házat egykor erdei malomnak és Tiefbrunner malomnak is nevezték. Az 1600-as évek közepén épült, a benne működő vízimalom pedig 1949-ben működött utoljára. Az egykori múzeumigazgató, Domonkos Ottó írt levelet 1953. áprilisban a Sopron Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, és sikerült elérnie, hogy műemléki védettség alá helyezzék az épületet. A malmot megvásárolta Taródi István, aki a Lövérekbe építendő várához szerette volna az akkor már romos ház köveit felhasználni, azonban az 1954-es védetté nyilvánítás ezt megakadályozta. Az ablakain látható vasspalettákkal ritkán találkozunk, mert ezek inkább ipari épületeken fordultak elő. Ráadásul a spalettára a legtöbben úgy gondolnak, mint ami fából készül, és ez jórészt igaz, azonban a középkortól a 16–17. századon át elterjedt volt a vasajtó is, és az ablak spalettáját is gyakrabban készítették fémből. Hogy miért ragadta meg a fotóművészt egy régi düledező épület vagy annak egy részlete? A 19. század elején például a romantika kedvenc témája a romok ábrázolása volt.

Többek között az elmúlást és az ember által épített környezet mulandóságát fejezték így ki. A felette való gondolkodás, elmélkedés közben hajlamosak vagyunk mély melankóliába esni. Ugyanígy hathat ránk egy régi ablak is. A míves vasspaletta a múlt halk szavú krónikása. Elmúlt idők, egykor élt emberek ablak mögött zajló, évszázados történeteit őrzi. A kopott, rozsdás részletekkel együtt az idő és a fizikai elmúlás vizuális metaforája. Így érezhette az alkotó, amikor felemelte a fényképezőgépet, de a melankóliára persze manapság semmi ok! A Kárpáti család 2010-ben visszavásárolta a malmot. Dr. Kárpáti György fáradságot nem ismerve, odaadással és kitartással újíttatta fel az épületet, s lehelt új életet a rég elnémult falak közé. Nicsak! A vasspaletták ma is némán vigyázzák az ablak mögött elsuttogott régi és a jövőben megszülető történeteket.