Páratlanul csodálatos Földünket az ember a természetből nyert energia segítségével egyre otthonosabbá tette. Ha energiánk van, biztosan hozzájutunk édesvízhez, energia és víz segítségével megművelhető a talaj, és ha van inni- és ennivaló, a környezet is egészségesebbé tehető.

Ha mindezen természeti előfeltételek (energia, víz, talaj, környezet) teljesülnek, fejlett civilizáció alakulhat ki: színvonalas oktatással és egészségüggyel, virágzó tudományokkal és művészetekkel. A mai hatékony energiafajtáknak köszönhetően (atom, víz, földgáz, kőolaj, szén) a világon már mindenki kikerülhetne a nyomorból. Földünk természeti kincsei ugyan végesek, de hatalmasak. Az emberi kreativitás – béke és jóakarat esetén – évezredekre képes gondoskodni az emberi társadalom jövőjéről: kinek-kinek kultúrája, hagyományai, földrajzi helye szerint. A teendő tehát az, amit Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas kutatónk versében így fogalmazott meg: „Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,/ Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,/ Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen/ A jólét, boldogság és a harmónia.”.

Közel egy évtizede azonban a nyugati világ, különösen az Európai Unió letért a kívánatos útról. Az EU politikáját egyre inkább az erőltetett dekarbonizáció („széntelenítés”) uralja. Ez a szemlélet a természethez fűződő alapvető viszonyunkat állítja feje tetejére. Elhitették, hogy a szeszélyes szél- és változékony napenergia segítségével kiválthatók a valóban hatékony energiaforrások. Pedig Európa gazdasági hanyatlása éppen ennek a felesleges dekarbonizációnak a közvetlen következménye. Felelőtlenül és megalapozatlanul állították fejre az Európai Unió energia- és mezőgazdasági politikáját, keltettek klímaszorongást a fiatalok körében, és forgatták fel a normális emberi értékrendet. A dekarbonizáció irracionális: szembe megy a ­fizikai, a kémiai, a biológiai, a gazdasági és a geopolitikai realitásokkal, sőt az elemi logikával is.

Geofizikus kutatóként határozottan az a véleményem, hogy a természet a maga módján ma is rendben működik, nincs úgynevezett klímavészhelyzet. Fel kell hagyni a társadalom globálisan szervezett, pánikkeltő félretájékoztatásával.

Lássuk be, hogy a globális természeti folyamatokon nem változtathatunk! Csakis azon változtassunk, amin lehet és kell! Mérsékelhető például a környezetkárosítás, a pazarlás, megoldható és megoldandó a vízgazdálkodás. A szén-dioxid nem „káros anyag”: a növények tápanyaga, minden földi élet alapja.

Szerzőnk geofizikus–mérnök, az MTA rendes tagja, a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoport elnöke. 1954-ben született Derecskén. A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban érettségizett, öt évre rá kitüntetéses diplomát szerzett Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán. 1977-ben Sopronban, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet kutatójaként elektromágneses geofizikai modellezéssel kezdett foglalkozni, itt dolgozott egészen 2010-ig.

Az MTA Kutatóintézeti Főosztályát vezette 2010-től 2015-ig, 2016-tól 2018-ig az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója volt, 2019-től nyugdíjas. 2013-ban az MTA levelező tagjának, 2019-ben rendes tagnak választották.

Tekintse meg kvízünket!