1784, 1791, 1803 – sorolja az évszámokat dr. Tóth Károly, a Soproni Evangélikus Gyülekezet igazgató lelkésze, miközben a 18. században, a templom építésekor készített padsorok között kalauzol minket. Ezek a számok a padokban lévő szekrények ajtajait díszítik. A nyílászárók a faanyagok, színek, minták és méretek elképesztő sokszínűségével kecsegtetik a nézelődőt. Nincs belőlük két egyforma – pedig az épületben körülbelül 2500 ülőhely található, és nagy részüknél van szekrény.

– Már a templom elkészültekor kiosztották a családoknak a helyüket – tudtuk meg dr. Tóth Károlytól. – A kitelepítés ugyan megtépázta közösségünket, illetve sokan költöztek be Sopronba, akik otthonra leltek nálunk, azonban így is előfordul, hogy a család tagjai ma is ott ülnek a felmenőiknek odaítélt szekrény előtt. Akad olyan, aki mindmáig használja azt.

A lelkész egy megindító történetet is felidézett. – Egy kislány 1946 tavaszán a soproni evangélikus templomban konfirmált. Röviddel ezután őt is kitelepítették Németországba. 50 évvel később felkereste a templomunkat. Odaült, ahonnét hajdanán követte végig az istentiszteleteket, majd elővett egy öreg, apró kulcsot a ridiküljéből, és kinyitotta vele a családja szekrényét. Abban még várta őt egy régi zsebkendő és énekeskönyv.

Dr. Tóth Károlytól megtudtuk: Németországban mindmáig sokan vannak, akik őriznek olyan kulcsot, amelyik a soproni templomban lévő szekrényajtók egyikét nyitja.

– Évszázadokat átívelő kapocs egy-egy szekrényajtó a hozzá tartozó névtáblával, hiszen aki most ott ül, tudhatja, kik ültek korábban ugyanazon a helyen – emelte ki Pelikán András, a gyülekezet lelkésze. – Templomunkban generációk sokasága „adta át” egymásnak a padokat, és ez a láncolat a jövőbe is mutat. Így az istentiszteleten együtt imádkozó közösség nemcsak azokkal van kapcsolatban, akik éppen ott vannak, hanem azokkal is, akik korábban ugyanott mondták el imáikat.