Az örömhír: van remény!
Ég a harmadik gyertya az adventi koszorúkon, ünnepre várunk. A történelmi egyházak soproni képviselőit kértük meg, mondják el, miről is szól ez a várakozás. Ezúttal Horváth Imre városplébános, prépost–kanonok osztotta meg gondolatait.
Az idei karácsonyt beárnyékolja a háború. A beteg világ azonban sóvárogva várja a Messiást, aki békét hoz a földre. „Békíts ki Magaddal, s magammal,/ Hiszen Te vagy a Béke” – kérjük Ady versével. Karácsonyi reményünk a Gyermek, az Atyaisten Fia, Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme.
Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versében azt kérdezi: „Mi lesz, ha megjő Krisztus és/ új országot teremt a földön,/ ha elhullanak a banditák/ s nem lesz több harc, se kard, se börtön,/ (…) hazám, boldogtalan Európa,/ ha túléled a harcok végét,/ elbírod-e még te az Istent,/ a Szeretetet és a Békét?”. Meg kell tanulnunk – ahogy Ady is írja a Karácsonyi regében – „Imádni az Istent/ És egymást szeretni… (…) Ha valóra válna,/ Igazi boldogság/ Szállna a világra.”.
Amikor Betlehem mezején az angyal megjelent a pásztoroknak, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született nektek, az Úr Krisztus. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”. ( Lk 2,10-14)
Karácsony örömhíre: van remény. Nem veszett el se hazánk, se Európa, s nem veszett el a világ. Isten szereti a világot, Isten szereti az embert. „Egyszerű pásztor, térdeden állj,/ Mert ez az égi s földi Király!”
Kívánom, Krisztus születése örvendeztesse meg szívünket, és töltse el békével városunk minden lakóját az új esztendőben is!