A neves bécsi zenekar, a Wiener Hofburg Orchester szólócsellistája, Révész József igazán sokoldalú művész. A feleségével együtt, aki a zenekar hegedűművésze, évekkel ezelőtt bécsi általános iskolákban tartott komolyzenei mini hangversenyeket. Amikor hazaköltöztek, ezekből az élményekből táplálkozva hozták létre az óvodásoknak szóló Mese és Muzsika programjukat. Olyan élvezetes, kalandos, interaktív komolyzenei–népzenei hangversenyekkel lepik meg a kicsiket, amelyek a közös alkotásról, a gyerekek kreativitásának kibontakoztatásáról, érzelmeik megéléséről szólnak. Már közel 130 óvodában örvendeztették meg a kicsiket környékünkön és határainkon túl.

– A gyerekek nagyon nyitottak, fogékonyak mindenre. Feleségemmel azt tapasztaltuk, hogy szinte bármilyen zenét elfogadtathatunk, megszerettethetünk a gyerekekkel, csak meg kell találnunk a módját, hogy miképpen – mesélte Révész József.

Az oktató másik szenvedélye a lovaglás, közel 30 éve tart lovakat. A lovaglás szépségét is szeretné megízleltetni a gyerekekkel – foglalkozik egészségesekkel és fogyatékossággal élőkkel is.

– Azt tapasztalom, hogy napjainkban sok a fejlesztendő gyerek – folytatta József. – A figyelemzavaron, a diszlexián vagy épp az önbizalomhiányon nagyon sokat tud segíteni a lovasterápia. Sokat játszunk a lovon: kisebb–nagyobb labdákat dobálunk, ezek remek egyensúlyfejlesztő gyakorlatok, ritmusképleteket tapsolunk vissza, a lovak fülét, fejét, nyakát megérintjük, és ki is mondjuk a testrészek nevét, ami jó kis játékos beszédfejlesztés. Sok-sok sikerélményt érhettem meg az elmúlt években. Az egyik négyéves kislány súlyos beszédproblémával érkezett hozzám, hároméves koráig nem szólalt meg. A lovaglás során sok-sok népdalt, mondókát énekeltünk, sokat játszottunk, most már a teljes lovaglást végigcsacsogja.

Révész József számára azok a legkedvesebb pillanatok, amikor a terepen vezeti a lovat, és az állatot megülő gyermek kitárulkozva mesél az őt foglalkoztató dolgokról, a lelkét nyomó problémákról.