– Miskolcon születtem, innen vezetett az utam öt és fél évtizeddel ezelőtt Sopronba – kezdte Kósa István. – A Bükk hegység meghatározó maradt számomra, amely lehetőséget nyújtott gyermekkoromban a tájfutásra és a síelésre. Ezek aztán fontos kapcsolódási pontokat jelentettek akkor, amikor friss diplomásként, pályakezdő mélyépítő szakemberként Sopronba költöztem. 1969 novemberének egyik estéjén érkeztem a városba: csodaszép csillagos ég fogadott hűvös, szeles idővel, és olyan friss levegővel, hogy azt éreztem, harapni lehet. Ez a frissítő érzés mind a mai napig élénken él bennem. Már a legelső napokban ráfeledkeztem a belváros szépségére. Mind a mai napig ámulatba ejt, hogy a hetvenes évek elejétől honnan, hova jutott el ez a városrész, unokáimmal is nagy örömmel sétálunk az egyedi, történelmi hangulatú utcákon, tereken.

Kósa Istvánról köztudott, hogy több évtizede aktív résztvevője a soproni sportéletnek, legyen az téli vagy nyári sport. A városi szabadidősport-szövetség elnökeként a helyi szabadidő- és tömegsportrendezvényeket irányítja, ahol több ezer ember mozgásigénye kaphat szervezett kereteket. A sportban vállalt közéleti szerepvállalása még a hetvenes évekre vezethető vissza, amikor a sísport szerelmeseként a városban tevékenyen részt vett a téli sportág népszerűsítésében. A brennbergi sípálya létrehozásában is nagy szerepe volt. Sopron vonzerejéről beszélgetve meghatározónak tartja a város pezsgő szellemi és művészeti életét, a csodálatos erdei környezetet, amely remek helyszínt biztosít a szabadidős sportok művelésére, ám szívéhez a Virágvölgy áll a legközelebb személyes kötődése miatt.

– A feleségem dédszülei vették meg az első virágvölgyi telket, amely ugyan 300 méter hosszú, de csak 6 méter széles volt, majd a nagyszülők, szülők is hozzávásároltak egy-egy darabot, és végül mi is hozzátettünk egy kis részt – folytatta Kósa István. – Annak idején állt a telken egy kis méhkasos házacska, abból alakítottak ki apósomék egy kicsi házikót, és ezt építettük mi tovább. Egykoron kigyalogoltunk még ide, nem volt járda, világítás, csak a csodaszép virágvölgyi övezet a csenddel és a nyugalommal. Azóta hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez a városrész, szépen kiépített, minden az itt élő családok kényelmét szolgálja, egy valami azonban változatlan maradt: a Virágvölgy továbbra is a béke szigete.

Kósa Istvánnak sikerült olyan jól beilleszkednie Sopronban, hogy e sorokat olvasva biztosan sokan meg is lepődnek azon, hogy nem a leghűségesebb város szülötte. Ahogy ő beszélt soproniságáról: „Nehéz megfogalmazni pontosan, mit is jelent a város számomra, de az biztos, egyszerre öröm, megható és boldogság, hogy Sopronban élhetek.”.

Kósa István 1947-ben született Miskolcon, 1966 és 1970 között munka mellett járt a budapesti Műszaki Egyetemre, ahol mélyépítő szakemberként diplomázott. 1970-től dolgozott a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál építésvezetési technikusként, később építésvezetőként. 1973-tól volt a megyei beruházási vállalatnál műszaki ellenőr, a rendszerváltás után családi vállalkozásként a város első vinotékáját üzemeltette. 1983-tól a megyei síszövetség elnöke, a Sopron Városi Szabadidősport Szövetségnek 2007 óta az elnöke, tevékenységéért Sopron Sportjáért díjban is részesült.

Tekintse meg kvízünket!