1922-ben, az új esztendő első napján a soproni templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyet a Széchenyi téren katonai díszszemle követett. Ezután adta át Ferrario tábornok Sopront a magyar kormány képviselőinek. Este fáklyásmenettel, színházi díszelőadással és mulatságokkal ünnepeltek a soproniak. Néhány nappal később a magyar kormány képviselője, Guilleaume Árpád tábornok a Pannónia Szállóban díszvacsorán látta vendégül az antanttábornokokat, akik búcsúkiáltványban mondtak köszönetet a város polgárainak az irántuk tanúsított vendégszeretetért.

– Ferrario tábornokot a nagyszüleimnél, a Templom utca 6. szám alatti házban szállásolták el, elsősorban azért, mert dr. Schwartz Miklós nagyapám és a felesége is kiválóan beszélt franciául, abban az időben pedig ez volt a diplomácia nyelve – mesélte Blattner András építészmérnök. – Több mint egy hónapig volt a tábornok a nagyszüleim vendége, majd a szavazást követő egyik napon megkérdezte a nagymamától: Madame Schwartz, ön velem franciául társalog, itthon németül beszél a család, akkor miért szavazott arra, hogy Sopron magyar maradjon?. Azért, mert mi magyarok vagyunk, felelte büszkén dr. Schwartzné Bauer Anna.

Január első napjaiban a Pannónia Szállóban megrendezett díszvacsorát követően a Szövetségközi Tábornoki Bizottság tagjai elhagyták Sopront, így Carlo Antonio Ferrario is búcsúzott vendéglátóitól, a Schwartz családtól. Mielőtt azonban Ferrario tábornok beült volna a rá várakozó gépkocsiba, az egyik cselédlány dr. Schwartzné fülébe súgta, hogy az ezüst étkészletből hiányzik egy kanál.

– A helyzet rendkívül kínos volt, amit Ferrario is észlelt, ezért elővette a nagy becsben tartott, különleges tábori kanalát, amit egy olasz ezüstérméből alakítottak ki számára, és azt mintegy kárpótlásul átadta a nagymamámnak, bár az fel sem merült, hogy bárki is őt gyanúsította volna – fejezte be a történetet Blattner András, aki nagy becsben tartja és őrzi a soproni népszavazás e különleges tárgyi emlékét.