„Két első esztendőmben két nagy szerencsétlenség által látogattatott meg Sopron városa. Az 1808-dik év július hónapjában egy hét alatt három nagy tűziveszély házainak csaknem felét megemésztette, az 1809-dikben pedig a győzedelmes francia hadsereg által sáskák módjára elboríttatott.” – írta Kis János püspök, a soproni líceum egykori diákja visszaemlékezéseiben. Ferenc császár és király hadüzenetét követően szerte az országban, így Sopronban is fegyveres polgárőrségek alakultak, melynek létszáma városunkban mintegy 1800 főre volt tehető. A nyolc gyalogszázadból és egy lovas osztagból álló alakulat parancsnoka ezredesi rangban Artner Sámuel volt.

Az első francia katonák 1809. május 20-án érkeztek Sopronba, öt lovas katona hozta Napóleon kiáltványát. Néhány nappal később négyezer katona élén Napóleon fogadott fiának, Eugène Beauharnais tábornoknak a vezetésével megérkezett a francia sereg előcsapata városunkba. Május 29-én a francia csapatokat beszállásolták, egy-egy polgár házába 3–4 katona került, de a vagyonosabbaknak akár tíz katonáról is gondoskodniuk kellett. Hamarosan Jacques Lauriston tábornok vezetésével megérkezett a főcsapat is. A vezérkar az Orsolya téren, az egykori Lunkányi-házban, míg a tábornok a Széchenyi-palotában kapott szállást, a közkatonák közül pedig többen is az utcákon rekedtek, ahol tüzeket gyújtottak. Hamarosan újabb seregek érkeztek a városba és környékére. Elkezdődött a rekvirálás is, de ahogy telt-múlt az idő, egyre békésebb lett a viszony, amiben közrejátszott az is, hogy a franciák kinyilvánították: ők nem ellenségként érkeztek, csak vendégnek tekintik magukat. Augusztus 15-én, Napóleon születésnapján nagy ünnepélyt rendeztek, a díszebéden a város notabilitásai részt vettek, ez nem kevesebb mint 20.000 forintjába került Sopronnak, de ez eltörpül az összköltséghez képest, ami mintegy másfél millió forintot emésztett fel. Mintegy viszonyításként: abban az időben egy akó, azaz körülbelül 50 liter bor 80, egy pár csizma 70 forintba került. Az 1809. évi háború az október 18-án megkötött bécsi békével ért véget, városunkat az utolsó francia csapatok pedig szinte napra pontosan 215 évvel ezelőtt, november végén hagyták el.

Ertl Antal festőművész (1796–1852): Édesapja soproni borbély volt. Ő maga Bécsben tanult, soproni polgárjogot szerzett 1837-ben. Eleinte főleg életképeket, romantikus tájképeket, majd katona- és vadászképeket festett. A soproni bencés gimnázium rajztanára volt 1850–1852 között. 

Tekintse meg kvízünket!