„Alámerül, de el nem süllyed” – Lackner Kristóf mondata olvasható az evangélikus templom melletti kitelepítési emlékművön, amely az 1946-os történelmi eseménynek állít emléket. Mintegy 8 ezer soproni és környékbeli, német ajkú lakost űztek el otthonából, szülőföldjéről 79 évvel ezelőtt. Előttük rótták le tiszteletüket a vasárnapi rendezvény résztvevői.

A helyszínen beszédet mondott dr. Barcza Attila, aki kiemelte, az 1946-os év tavasza városunk történelmének egyik legtragikusabb pillanata volt, egy kitelepítésnek álcázott deportálás történt.

– Fontosnak tartom azt, hogy a jelen időkben, amikor Európa veszélyes háborús pszichózisban szenved, mi maradjunk meg az elkötelezett békepártiság mellett – fogalmazott Sopron és térsége országgyűlési képviselője. – Háborús időkben a legnagyobb örökség, amit a nyugati civilizáció és a harcoló felek kaphatnak, a béke.

A magyar kormány és Sopron önkormányzata is mindenben támogatja a hazai, így a soproni németséget kultúrájának, identitásának megőrzésében – tette hozzá.

Taschner Tamás, a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a háromnyelvű és egyszívű táj kapott ütést a történelemtől, amiből fel kellett állnia. Emlékezni kell az akkori eseményekre, és elengedhetetlen, hogy továbbadjuk azokat az értékeket, amiket az akkori német ajkú soproni polgárok képviseltek.

A megemlékezés zárásaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el a kitelepítési emlékműnél. 

Tekintse meg kvízünket!