– Rendszeresen kijártam a hősi temetőbe, ahol mindig megcsodáltam a kapunál emelt monumentális emlékművet, gondoltam, megismerném a történetét – meséli Bódi Ottó. – Ekkor derült ki, hogy nem készült még összefoglaló írás a hősi temetőről. Így nekivágtam a kutatásnak, ennek eredménye a sírkert múltját, titkait feltáró kötetem.

A hősi temető története 1878-ig nyúlik vissza, akkoriban a városban állomásozó és betegségben elhunyt katonákat temették ide. Nagy fordulatot hozott az első világháború. Több katonai kórházat is nyitottak Sopronban, hiszen a frontokról rendszeresen érkeztek sebesült csoportok a városba, az elhunytakat a sopronbánfalvi sírkertben temették el. Az alapos nyilvántartásnak köszönhetően tudjuk, hogy húsz nemzet 1874 katonája lelt itt örök nyughelyre az első világháború időszakában. A második világháború alatt, a bombázások időszakában már tömegsírokba is temették a katonai és a civil áldozatokat. Az elhunytakat a háborús körülmények ellenére is tisztességgel temette el dr. Németh Alajos hittanár, lelkipásztor. A temetőt 1947-ig odaadóan gondozta a város a civilekkel összefogva a hősök előtti tisztelgésként. Utána a sírkert sötét korszaka kezdődött. Két évtizeden keresztül hallgatni kellett még a temető létezéséről is. Csupán egy-egy bátrabb emlékező vitt virágot a sírokhoz. A helyreállítás megkezdése Limberger Gyula őrnagy nevéhez fűződik, aki egy kanadai támogatásnak köszönhetően kezdeményezte a városi tanácsnál a második világháborús katonasírok rendbetételét a hatvanas–hetvenes években. Legutóbbi nagyszabású felújítása nem régiben fejeződött be, az önkormányzat 150 millió forintos pályázati pénzből sírköveket, emlékköveket, sírkereszteket tetetett rendbe, a sétányt, a kapukat és a világítást felújíttatta.

Mindenszentek napján sokan keresik fel a bánfalvi sírkertet, hogy tisztelegjenek hőseink előtt. A sírkövek feliratai megannyi tragédiáról, szívbe markolóan fiatalon megszakadt életről, nemzedékeken átívelő családi sorscsapásokról regélnek.