– Hogyan alakult az életed az egyetem után?

– Megpályáztam és elnyertem egy, a Visegrádi Alap által meghirdetett kutatási ösztöndíjat, ennek révén kerültem Krakkóba 2012-ben, ezt követően kaptam állást az IBM-nél, majd később egy francia és egy angol cégnél is dolgoztam. Sokat lehetett tanulni, tapasztalatokat szerezni ezeknél a világcégeknél, de őszintén szólva olyan túl jól nem éreztem magam egyik multinál sem. Így alapítottam egy saját vállalkozást, aminek fő profilja a kommunikációs tréning és a közbeszédoktatás.

– Mindezt milyen nyelven teszed?

– Elsősorban angolul, bár már meglehetősen jól beszélek lengyelül is, amire nemcsak a hétköznapi életben van szükségem, hisz a lengyel nyelv ismerete Lengyelországban egyfajta üvegplafon az érvényesüléshez.

– Kik fordulnak hozzád, és miben tudod őket segíteni?

– Hogy egy meglehetősen tipikus példát mondjak: van egy középvezető, aki több évtizedet eltöltött a szakmájában, és szeretne saját céget alapítani. Kommunikációjának felépítésében tudok segíteni, hogy hogyan „adja el magát” a versenyszférában. De fordulnak hozzám diákok is, akik a szakdolgozatuk témájáról szeretnének előadni.

– Milyen Krakkóban magyarnak, fiatalnak lenni?

– Azt hiszem, nem mondok azzal újat, hogy jó, szeretik a magyarokat. Nagyon pörög a lengyel gazdaság, éppen ezért több száz magyar él és dolgozik Krakkóban. Talán Európa egyik legizgalmasabb városa ez, ahol a középkori és reneszánsz épületektől a legmenőbb dzsesszzenekarokon át a bűnre csábító ­Wściekły ­Pies-ig (egy erős koktél, amit lengyel vodkából, málnaszörpből és tabasco szószból mixelnek) nagyon sok érdekes látni- és megélnivalóval lehet találkozni. A lengyelek azt mondják, hogy náluk könnyű „jó feleséget” találni. Ők még a konzervatívabb családmodell hívei, akiknek a saját karrier építésénél fontosabb a család, és mi tagadás, ez számomra rendkívül szimpatikus.