Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Kettészakadt életek
Bánfalva az 1940-es években, még a kitelepítés előtt. Fotó: Soproni Evangélikus Gyűjtemény

A kitelepítésre emlékeznek Bánfalván és Ágfalván

Kettészakadt életek

| Bertha Ágnes | Panoráma

Kollektív bűnösség elve, német anyanyelvűek kitelepítése – 1946. április. A kifejezések és a dátum fájó sebként ül a soproni és a város környéki falvak lakóinak szívében. A 75. évfordulóra már kevesen jönnek haza…

A 75 évvel ezelőtti eseményekre, a németek kitelepítésére emlékeztek Bánfalván és Ágfalván – több településsel együtt – az elmúlt napokban. A vírushelyzet ugyan felülírta a megemlékezésekre vonatkozó terveket is, de a jubileumi alkalmakat csak halasztották, nem felejtették a szervezők és a „túlélők”.

– 1946 áprilisának elején – az 1941-es népszámlálási adatok alapján – az ágfalvi jegyzői hivatal előtt kifüggesztették a kitelepítendő németek listáját – mesélte Heinrichs Eszter, az Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze, aki idekerülése óta, 13 éve kutatja a falvak történetét is. – Felmentést kaptak, vagyis Magyarországon maradhattak az állami feladatokat ellátók, mint a bányászok, postások és vasutasok. Sokan lobbiztak a listán szereplők maradásáért, többek között a lelkészek, de hiába. Személyenként 50 kilogrammos csomaggal indultak Nyugat-Németország felé az ágfalvi és bánfalvi kitelepítettek a zsúfolt marhavagonokban, amelyek két menetben, 1946. április 14-én és 17-én indultak el.

A hivatalos adatok szerint 1537 ágfalvi és 2200 bánfalvi, evangélikus vallású, német ajkú lakost telepítettek az akkori NSZK-ba: bűnük a második világháború tragédiái során született kifejezés, a kollektív bűnösség elve volt. Vagyis annyi, hogy németnek vallották magukat…

A hosszú Fő utca kiürült, a házakba, köztük az evangélikus egyházközség számos hatalmas ingatlanába a Rábaközből érkeztek telepesek, míg a „hegy” – a falu feljebb fekvő része, négy kicsi utcával – német maradt, itt többnyire bányászok, iparosok éltek. Az egykor virágzó evangélikus egyházközség töredékére csökkent. – Az 1100 fő befogadására épült templomunkat nem tölti meg az alig háromszáz fős jelenlegi gyülekezetünk – mutatott rá Heinrichs Eszter. – Amikor idekerültem, még sokan éltek azok közül, akik gyermekként átélték a kitelepítést, itt maradhattak, vagy épp a szüleikkel német földre kerültek, de ha tehették, hazalátogattak. Mivel az egykori házaikat nem kereshették fel, a látogatások középpontja a templom lett. Számos megrendítő találkozást éltem meg.

Három éve egy 60-as úr látogatott a faluba, a családja nyomait kereste. A templomban kifeszített molinó előtt sírva fakadt: az édesapját ismerte fel… Egy 80 éves bácsi Kanadából jött haza, utoljára, ő már németül is alig beszélt, de szülőfaluját nem felejtette… Pár éve érkezett egy szintén 80-as néni, pár napig szobát is vett ki valahol, mint mondta, halála előtt még egyszer hazajött. Rózsaszín ruhában rótta a falut, és emlékezett talán lányságára, szerelemre… Volt olyan idős kitelepített, aki annyira haragudott Magyarországra, hogy soha nem volt hajlandó visszajönni. Utolsó kívánsága mégis az volt, hogy Ágfalván temessék el…

– A 70 éves évfordulóra még két busszal jöttek az egykori ágfalviak Németországból – zárta Heinrichs Eszter. – Attól félek, a 75.-re már jóval kevesebben érkeznek…

Megemlékezések: Áprilisról szeptemberre halasztották a két településen a megemlékezéseket: a tervek szerint 19-én Ágfalvára érkezik Soltész Miklós államtitkár és dr. Fabiny Tamás püspök, Bánfalván pedig 18-án tartják a jubileumi rendezvényt.

Kapcsolódó cikkek