Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Kifogyhatatlan a történetekből
„… Figyeltem a járókelőket, az osztrák kocsikat, néztem a kirakatokat, és persze újra és újra bekukucskáltam idegenek ablakain. Ez a »játékom« máig megmaradt...” Lobenwein Norbert

Lobenwein Norbert – azért szeretem Sopront – mert itt az álmok valóra válnak

Kifogyhatatlan a történetekből

| Köves Andrea | Panoráma

Sajátos varázs, izgalmas történelem, mesélő műemléki házak, üde erdei környezet: csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyek Sopront idézhetik. Új sorozatunkban a városhoz kötődő, közismert emberek vallanak soproniságukról. Elsőként Lobenwein Norbert fesztiválszervező mesél.

Hatalmasnak tűnt az új, 52 négyzetméteres lakásunk a hetvenes évek végén a József Attila-lakótelepen, de ahhoz mégse volt elég nagy, hogy szenteste napján a Jézuska nyugiban készülődhetett volna. Ezért alakult ki az a családi szokásunk, hogy 24-én rögtön ébredés után felültünk a 12-es buszra a Mátyás király utca felé, ahol a nagyiék már várták az unokákat, amíg a szülők és az angyalkák odahaza tették a dolgukat. Sötétedéskor indult az igazi kaland: nagyiékkal együtt felkerekedtünk a domonkos templom felé, a szándékosan vargabetűkkel tarkított úton pedig megpróbáltunk bekukucskálni a Várkerület összes ablakán: vajon kihez érkezett már meg a Jézuska?

Később már nem kellett karácsonyig várnom, hogy róhassam ezeket az imádott belvárosi köreimet. Figyeltem a járókelőket, az osztrák kocsikat, néztem a kirakatokat, és persze újra és újra bekukucskáltam idegenek ablakain. Ez a „játékom” máig megmaradt, ha itthon vagyok, és „koptatom a macskaköveket”, a fejemben automatikusan elindulnak a gyerekkori képek. Megállok a néhai elektronikai bolt csodákat rejtő kirakata előtt a Mátyás király utcában, aztán körülnézek a szomszéd – mára szintén megszűnt – papírboltban, félve osonok el a volt Gyopár presszó előtt, ahol számomra ijesztő figurák támasztották régen a pultot. Eszembe jutnak a várkerületi Tramini étterem sötét ólomüveg ablakai, és az utcán is érezhető, elképesztően intenzív kajaszag, és a „nagyábécé”, az első megálló, ahol apukám reggelente állva húzott le egy ébresztő presszókávét. Miután elidőztünk a Delfin játékbolt kirakata előtt, igyekeztünk még becsengetés előtt beérni az Orsolya már akkoriban is sokat látott falai közé.

Nem jó velem Sopronban járkálni, mert kifogyhatatlan vagyok számomra sokat jelentő, másoknak minden bizonnyal unalmas sztorikból. Az Árpád utca például egy fontos állomás nekem. A Fenyő Áruház helyén állt az egykori ovim, vele szemben pedig itt működött a városi mentőállomás, amelynek kertjében pár hétig egy őzike lábadozott, akire a mentősök sérülten találtak rá a Lövérekben. A város első lakókocsis gyorsbüféje is itt nyitott meg a nyolcvanas években, ahol megkóstolhattam, mi is az a hamburger. Tornaórán is gyakran jártunk errefelé futni, ami kizárólag attól vált izgalmassá számunkra, mert a Paprét sarkán működő Tüzép-telepen autogramot és matricát kérhettünk egy igazi rocksztártól, az ott dolgozó Pohl Misitől. A hamburgeres büfé, a Tüzép-telep, a mentőállomás és az ovim sajnos már mind a múlté, de az iskolám, a Lord együttes és Pohl Misi szerencsére továbbra is stabil pont maradt...

Akkoriban az a hír járta, hogy aki a város méretes kulcsa alá áll a Tűztorony tövében, annak valóra válnak az álmai. Én ebben erősen hittem, meg is valósultak az álmaim. Ha valaki a kulcs környékén manapság ügyetlenkedő turistákat lát, engem okoljon. Évek óta hirdetem, hogy Sopronban az álmok valóra válnak...

Névjegy: Lobenwein Norbert négygenerációs fényképész dinasztia gyermekeként 1974-ben Sopronban született, a Berzsenyi-gimnázium elvégzése után előbb fényképésznek, majd újságírónak tanult. Rendezvényszervezéssel egészen korán, tizenévesen kezdett foglalkozni. 1993-ban alapította Fülöp Zoltánnal együtt a VOLT Fesztivált, amely hazánk legismertebb és legnépszerűbb vidéki fesztiválja lett. 2007-ben indították el közösen a Balaton Soundot, 2013-ban a Strand Fesztivált, 2023-ban pedig a nagy sikerű SopronFestet.

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek