– Egy mondás jutott eszembe: „Gyermekeinknek gyökeret és szárnyakat adhatunk.”. Mindez számomra Sopronra is vonatkozik, hiszen gyökereket és szárnyakat is adott. A gyökereknél a szüleimet emelném ki, akik Sopronban tevékenykedtek évtizedeken át pedagógusként. A másik, egész életemet meghatározó helyszín a soproni óvónőképző főiskola, annak a varázslatos világa, és azok a nagytudású, mélyen humánus pedagógusok, akik ott tanítottak. Kovács Sándor, a híres karnagy volt a csoportvezetőm, a magyar irodalmat Sarkady Sándortól tanulhattam, Sz. Egyed Emmától pedig a képzőművészeti tantárgyakat. Későbbi tanulmányaim során erős szál fűzött Józsa Évához, aki bevezetett a báb- és mesepedagógia, a művészetpedagógia világába.

Sopron adta Becska Zsóka számára a barátait, a szerelmét, a férjét, a gyermekeit is. A beszélgetés elején említett szárnyalást pedig a hivatásában élheti meg, amely élete egyik legfontosabb kincse. Ahogy ő fogalmaz: mind a mai napig repülhet és repíthet a gyerekekkel való foglalkozás, elsősorban a mesélés során. Aki hallotta már a mélyen zengő, bársonyos hangú Zsókát mesélni, annak nem is kérdés, hogy erre született.

– A mesélés számomra léleksimogatás. Azt tapasztaltam, hogy amikor óvónőként meséltem, a világ egy icipicit jobbá vált. A gyerekek, sőt a szüleik is elvarázsolódnak a mesétől, ezért is hoztam létre három évvel ezelőtt a Gyöngyenjáró élőszavas meseműhelyt, amelyben öt óvoda-, gyógy- és mesepedagógus kollégámmal együtt visszük a meséket, elsősorban népmeséket és az ahhoz kapcsolódó mondókákat, dalokat a soproni és a város környéki oktatási, nevelési intézményekbe, rendezvényeken a családokhoz.

Az óvodapedagógus számára sok emlékezetes pillanatot adott a mesélés, az egyik legmeghatározóbb a Tündérfesztivál volt az Erzsébet-kert árnyas fái alatt, ahol két napon keresztül reggeltől estig „szőtte” a történeteket a sok-sok kis tündérnek és manónak. Kedves helyszíne a meséknek a Macskakő Gyermekmúzeum, a városi könyvtár gyermekrészlege vagy éppen a GYIK Rendezvényház. Advent időszakában egy igazi varázslatos helyen, Sopronbánfalván, egy családi ház előtt található Kedves Padnak elnevezett, szépen feldíszített padnál keltek életre a mesék, amelyek egyben egy példamutató soproni kezdeményezésről is meséltek az ünnepvárás jegyében.

Becska Zsóka óvodáskora óta él Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, 1979-ben végzett a soproni óvónőképzőben. Folyamatosan képezte magát: szakvizsgát tett, majd mesterfokú pedagógus lett, megszerezte a bábpedagógiai és művészeti oktatói oklevelet is a Soproni Egyetemen. Végzett mesepedagógus és népmesefoglalkozás-vezető, meseterapeuta. Hosszú évekig dolgozott a fertőhomoki óvodában, több mint egy évtizede erősíti a Bánfalvi Óvoda csapatát. 

Tekintse meg kvízünket!