Az elmúlt húsz–harminc évben teljesen megváltozott az életünk, és megváltoztak az utazási szokásaink is. Ma már a legtöbben eladnák a sok éve vásárolt üdülési jogukat, mert vagy nem használják ki, vagy már unják, illetve drágának tartják. Piacuk viszont már nincs, a szerződéseket pedig hosszú procedúra lemondani.

– A közelmúltban egy idősebb soproni házaspárt kerestek meg telefonon azzal, hogy megvennék az üdülési jogukat – kezdte Babelláné Lukács Katalin, a Soproni Rendőrkapitányság őrnagya, kiemelt bűnmegelőzési főelőadó. – 12,5 millió forintot ajánlottak érte, a telefonáló a közvetítőnek adta ki magát, aki az eladási díj harmadáért azt ígérte, hogy mindent elintéz. A házaspár már másnap Budapestre utazott, hogy aláírja a szerződést. Miután az első papírokat szignózták, 1,8 millió forintot kértek tőlük, ami a közvetítői díj fele. Azonnal elkísérték az idős embereket a bankba, akik kivették a lekötött pénzüket. Erről kaptak is egy számlát, illetve egy újabb szerződést is aláírattak velük, amit már nem volt idejük elolvasni.

A házaspár már csak itthon vette észre, hogy az új szerződésben nem az van, amiben korábban megállapodtak. Fel is hívták a közvetítőt, de ő azt mondta, hogy nem javítják. Feltehetően csalás áldozatai lettek.

– Az a probléma, hogy a szerződés alapján, amit aláírtak, nem is biztos, hogy vissza tudják követelni a pénzüket – folytatta az őrnagy. – Fontos, hogy senki ne írjon alá olyan szerződést, amelyet előtte nem olvasott át alaposan! Nézessék át mindig ügyvéd ismerőssel, de legalább a fiatalabb családtagokkal beszéljék meg az ilyen típusú ügyleteket! Pénzt teljesítés nélkül senkinek ne fizessenek ki, még kisebb összeget sem! Ne hozzanak nyomás alatt hirtelen döntéseket! Fontos lenne, hogy ezeket a szabályokat betartsák, különben könnyen csalás áldozatai lehetnek.