– Háromgyermekes anyaként, 8 év anyaság után tavaly tértem vissza az alkalmazotti létbe – mesélte Taschner-Schmidt Erika. – Nekem már hiányzott a közösség, a munkám eredményének „kézzel foghatósága”. Komoly kihívás megfelelni egyszerre anyaként és munkavállalóként úgy, hogy mindenhol a maximumot szeretném nyújtani, de mindez nem lehetetlen egy támogató munkahely és családi háttér mellett. Egy nőnek rengeteg szerepe van, amelyben helyt kell állnia: feleség, társ, anya, barát, háztartást vezető, munkavállaló – mindemellett pedig maradjon ízig-vérig nő. Talán ez utóbbi az, amire a többi dolog mellett a legkevesebb időm marad: megtalálni magamban azt a nőt, aki a gyerekvállalás előtt voltam.

Szántó Zsanett (egy soproni virágüzlet tulajdonosa) így látja jelenleg nőként önmagát: – Mindig szerettem a kihívásokat, folyamatosan céljaim vannak, melyek elérése növeli a női önbizalmamat is. Azt gondolom, egy vállalkozásnál egy nőnek is ugyanannyi esélye van a sikerre, hiszen ezt nem a nemünk határozza meg, hanem az elhivatottságunk, a tudásunk és a belefektetett energia. Sok évig dolgoztam vezetői beosztásban, és más területen is voltam vállalkozó, de soha nem éreztem azt, hogy nőként ez nem az én utam lenne. Ami kihívást jelent egy női vállalkozónak a hivatása mellett, hogy a mi munkaidőnk nem a nyitvatartási időre korlátozódik, ugyanakkor mint anya, mint házastárs is 100 százalékban helyt kell állnunk, és figyelnünk kell arra, hogy a női szerepünket a családban ellássuk, biztosítsuk az otthon melegét.

Ábrahám Sarah a Soproni Egyetem médiakommunikáció szakos hallgatója. Fiatal kora ellenére erősen foglalkoztatja a nők helyzete: – Fiatal nőnek lenni a XXI. században ambivalens érzéssel tölt el. Van, hogy úgy érzem, a világ a lábaim előtt hever, olykor viszont teljesen elakadok. Egyetemistaként még túlnyomórészt a tanulmányaimra összpontosítok, nyitott, ambiciózus és motivált vagyok, de már a saját bőrömön is érzem a társadalmi elvárások által rám helyezett nyomást. Talán észre sem vesszük, de sokan a média által reprezentált, „tökéletes” életet hajszoljuk, miközben egyre elterjedtebb a kapunyitási pánik, az identitáskeresés, és mindig akad megválaszolatlan kérdés, én is sokat gondolkodom azon, hogy éppen hol kéne lennem. Mindezek ellenére úgy gondolom, ez az az időszak, amikor a legtöbbet tudok kihozni magamból, erősebb vagyok, mint valaha, és végre kezdek rájönni, milyen értékeket szeretnék képviselni az életben. Ezt a szabadságot pedig semmiért sem cserélném el.