Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Összemosódó ünnepnapok

| Madarász Réka | Panoráma

Mindenszentek estéjén és halottak napján szinte minden család kilátogat a temetőbe, hogy egy-egy mécsessel emlékezzen elhunyt szeretteire. Mivel mindkét naphoz a halottakra való emlékezés szokásai, hiedelmei kapcsolódnak, sokan már nem is látják a különbséget.

Mindenszentek napján (november 1-jén) a katolikus egyház azokra a szentekre emlékezik, akik név szerint nem szerepelnek a naptárban. A rákövetkező nap, november 2. a halottak napja, a katolikus liturgia szerint az összes üdvözült lelkek emléknapja. 

– Amíg a naptári nap 0-tól 24 óráig tart, az egyházi ünnep (és ez átszűrődött a nép gondolkodásába is) napnyugtával kezdődik és a következő napnyugtával végződik – tudtuk meg Csiszár Attilától, a Soproni Múzeum néprajzos–muzeológusától. – A halottak napjára jellemző szokások tehát már az ünnep előestéjével, vigíliájával megkezdődtek, majd idővel az egész napra áttevődtek, elhomályosítva a mindenszentek eredeti jellegét, amit az egyház természetesen számon tartott.

Egy érdekes példa erre az összemosódásra: a Győr megyei Nyúlon, ahol a plébániatemplomot mindenszentek tiszteletére szentelték, a búcsút nem ezen a napon tartották/ tartják, hanem a szőlőhegyi kápolna védőszentje, Szent Donát ünnepén (augusztus 7-én), abból a megfontolásból, hogy mindenszentek nem alkalmas nap a zajos ünneplésre.

– Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének is nevezik – folytatta Csiszár Attila. – Nem tudjuk, hogy az ünnep népi szokásai mikor alakultak ki. A sírok megtisztítása, virággal díszítése éppúgy általánosan elterjedt, mint a halottak lelki üdvéért való gyertyagyújtás. Mindezek mellett helyi szokások is kialakultak: a Rábaközben például a szegényeket ajándékozták meg erre az alkalomra sütött cipóval, a koldusok pedig a temető kapujában várták az ilyenkor szokásos adományt.

Az ünnepnek egyfajta „határnap” jellege is volt például az egykor idénymunkának számító kőművesmesterségnél. Az öreg gartai kőművesek szerint húsvét táján kezdődött a munka, aztán mindenszentekkor „ledobták a [kőműves]kanalat”, és tavaszig mindenki abból élt, amit nyáron keresett.

Kapcsolódó cikkek