– Ahogy elgondolkodtam azokról az értékekről, amelyek számomra Sopronhoz köthetők, elsőként azok a nagyszerű soproniak jutottak eszembe, akiktől sokat tanultam, akiknek az élethez, a hivatásukhoz és szeretett városukhoz való hozzáállásuk példaértékű volt – kezdte dr. Szita Szabolcs. – Közéjük tartozik Rozsondai Károly költő, író, pedagógus és Csatkai Endre, a XX. századi Sopron szellemi életének egyik jelentős személyisége. Meghatározó volt számomra Friedrich Karcsi bácsi, aki igazi polihisztor volt, sok időt töltöttem vele. Szívemhez közel áll Dávid Ferenc művészettörténész, akivel együtt „kalapáltam” a műemléki feltárásoknál a Szent György és a Kolostor utcában. Az utókor hálás lehet Szakál Ernőnek, az európai műemlékvédelem nagy alakjának mindazért, amit Sopronért tett. Amikor jártam Visegrádon, a Dunakanyarban, de akár Egyiptomban vagy Izraelben, a tőle tanultakat hasznosíthattam. A soproni nyomdászat kiválóságát, Bayer Lipótot is ki kell emelnem, illetve a soproni bortermelőket, mint a Bruckner, a Züng, a Zeberer vagy a Fleck családot. Fontos felsorolnom a híres festőt és grafikust, Sterbenz Károlyt, akiben óriási, Sopron iránti szeretet lakozott.

Dr. Szita Szabolcs időközben Budapestre költözött, de soproni kötődése mindig meghatározó maradt számára. Így örömmel jött a Soproni Egyetem pedagógiai karára oktatni Mészáros Károly rektorhelyettes meghívására. Dolgozószobájában számos soproni könyv sorakozik a polcokon és a városhoz kötődő festmények a falakon. Ahogy a történész összegezte gondolatait: – Sopron számomra az örök város marad, soproninak lenni egy rang. A Széchenyi téren egy hadikórházban láttam meg a napvilágot, és mind a mai napig elmondhatatlan élményt nyújt, akárhányszor sétálhatok a belvárosban, a Lövérekben, Brennbergbányán vagy a Fertő-parton. Sopron nagyon jó adottságokkal rendelkezik turisztikai szempontból, identitásának pedig fontos része, hogy diákváros. Vendégeimnek mindig meleg szívvel mutatom be szülővárosomat.

Dr. Szita Szabolcs 1945-ben született Sopronban. Munkái a nemzeti kérdés, a második világháborús üldöztetés és életmentés történetét széles körben tárgyalják; főként a hazai zsidóság, németség, cigányság XIX. és XX. századi sorsfordulóival foglalkozik. 1990-ben a háborús üldöztetés két túlélőjével megalapította a budapesti Holocaust Dokumentációs Központot. Hazai és nemzetközi tevékenysége, kezdeményezései jelentősen hozzájárultak az emlékkultúra fejlődéséhez, a soá történetének könyvészeti, múzeumi feldolgozásához, bemutatásához és oktatásához. Több magyar és osztrák állami kitüntetés tulajdonosa. Legújabb, 33. kötete, a Küzdelem az életért című munkája a napokban jelenik meg.

Tekintse meg kvízünket!