(2.) Elérkezett a nagy nap, a Széchenyi-szobor felavatása. A soproniak ünnepi ruhába öltöztek, kíváncsian várták a szoboralak impozáns méreteit sejtető lepel lehullását. A Vasárnapi Újság tudósítása szerint: „A fővárosból, a környékből, a szomszédos megyékből sokan érkeztek Sopron ünnepére. A kormány részéről Perczel Dezső belügyminiszter ment el. A Széchenyi család Czenken gyűlt össze, onnan vonultak a család tagjai az ünnepélyre, melyen tizenegy Széchenyi gróf volt jelen. A szobor a Széchenyi-téren áll úgy, hogy a vasútról érkezők épen arczban láthatják. A tért egészen ellepte a közönség, melynek sora közt sok előkelőség volt, a szomszédos Pozsony, Győr, Mosony, Vas megyék küldöttei. Budapestről a Magyar Tudományos Akadémiát az elnök, Eötvös Loránd báró, a Kisfaludy-társaságot Beöthy Zsolt, a Petőfi-társaságot Prém József, a Nemzeti Múzeumot Szalay Imre és Fejérpataky László, a Képzőművészeti Társulatot Baditz Ottó, a műemlékek országos bizottságát Czobor Béla képviselték.”.

Dr. Baán Endre alispán ünnepi beszéde után Póda Endre apát–plébános e szavakkal adta át a szobrot: „Úgy én polgártársaim nevében hirdethetem: egész Magyarország Széchenyi István gróf emléke, Sopron vármegyének földje csak hamvait fedi, Sopron hazafias polgársága az emlékét híven őrzi.”.

A város közössége nevében Gebhardt József polgármester szólott: „Azért szemeink büszkén fognak ragyogni, és a hálaérzet szívünkből mindannyiszor imaszerűen fog előtörni, valahányszor ezen emlékszoborra tekintünk, és ezen hálaérzetet mi szívünkben mélyen megőrizni és nemzedékről nemzedékre gyermekeink szívébe mélyen beleoltani fogjuk…”.

A szobor leleplezését követően Széchenyi Béla, a „legnagyobb magyar” idősebbik fia szólt a zsúfolásig megtelt téren az összegyűltekhez: „Mindazt, ami felejthetetlen atyám emlékét feleleveníti és megörökíti, véreimmel együtt csak hálával fogadhatom és kétszeresen érzem: érzem mint hazafi, de egyszersmind, mint a nagy hazafi gyermeke is jól tudom, hogy Sopron vármegye és Sopron város közönségei nem várják tőlem, hogy köszönetet mondjak, mert vannak dolgok, amelyeket megköszönni nem, csak meghálálni lehet, és ily hálatelt kebellel borulok le nemzetségemmel a megye és város közönségének kegyelete, hazafisága és áldozatkészsége előtt.”.

Már a polgármester beszéde alatt elkezdett szemerkélni az eső, ami hamarosan átalakult zivatarrá úgy, hogy az ünnepség befejező aktusán, a Szózat eléneklésekor már nagyon kevesen maradtak a téren. A notabilitások átvonultak a szemben lévő kaszinó dísztermébe, ahol háromszáz „terítékes” bankettet rendeztek. A Pesti Napló tudósítása szerint: „Délután a Neuhof-sétányon (Erzsébet-kert – szerk.) népünnepély zajlott le, este a kaszinó dísztermében az irodalmi kör adott estélyt, melyen Beöthy Zsolt mondott Széchenyiről emlékbeszédet.”.