A tűzoltók napján kiemelt figyelem fordul a szép segítő hivatás művelői felé. Közéjük tartozik egy a Soproni Katasztrófavédelmi Kirendeltségen dolgozó tűzoltó házaspár is, akik éppen hivatásuknak köszönhetik szerelmüket: – Már akkor felfigyeltem Robira, amikor gyakorlatra jöttem a katasztrófavédelemre hat évvel ezelőtt, de akkor ő még csak vissza sem köszönt nekem – mesélte nevetve Horváth Dóra. – Mikor ténylegesen elkezdtem itt dolgozni, akkor ismerkedtünk meg, aztán elég gyorsan ránk talált a szerelem, két éve pedig a boldogító igent is kimondtuk egymásnak.

A férj, Rozsonits Róbert tíz éve dolgozik tűzoltóként, a hivatás már gimnazista korában megtetszett neki, így ennek megfelelő szakirányú egyetemre jelentkezett. Számos tűzesethez, balesethez riasztották: – Mindenki arra kíváncsi, hogy egy-egy súlyosabb balesetnél miként lehet a pszichés terheket elviselni, a helyén kezelni – mondta Rozsonits Róbert. – Mindjárt az első nehezebb bevetésem az Ágfalvi úton egy halálos balesetnél volt, már akkor kiderült: higgadtan tudom tenni a dolgom ilyen körülmények között is. Ha kimegyünk egy-egy riasztáshoz, ott mindig van feladatunk, arra kell koncentrálnunk, hogy ezt szakszerűen és minél gyorsabban elvégezzük.

Dóri a hatósági osztályon dolgozik, így nem a tűzoltásban vesz részt, hanem a megelőzés a szakterülete. Az egyetemista évei alatt fedezte fel, hogy milyen érdekes a tűzvédelem területe.

Beosztásuknál fogva értékelik azokat a napokat, amikor mindketten szabadok: ilyenkor nagyokat kirándulnak, utaznak, fallabdáznak, barátaikkal találkoznak, jelenleg pedig vágyott közös házukat építik, tervezik a babavállalást.

A házaspár tíz év múlva is a tűzoltóságon képzeli el az életét: Robi számára a legszebb a hivatásában, hogy másokon segíthet, Dórit pedig vonzza a megelőzési tevékenységben rejlő változatosság. Mindkettőjük számára kiemelten fontos, hogy a Soproni Katasztrófavédelmi Kirendeltségen remek, egymást támogató közösségben dolgozhatnak.