A téma neves hazai szakértője Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, akivel a Széchenyi-gimnáziumban tartott szakmai találkozó előtt beszélgettünk.

– Bár a közösségi média világa mindössze két évtizede van jelen életünkben, mégis teljesen átformálta azt. Elsősorban a fiatalokra koncentrálva lát-e fontos változásokat, mérföldköveket ezen a területen?

– 2010-ben írtam az első könyvemet a témával összefüggően, az Y generációt, azóta már tíz másik is született, így egyfajta krónikásként követem az eseményeket. Húsz évvel ezelőtt a szakirodalom elsősorban még arra fókuszált, hogy a szóbeli, verbális kommunikáció átmegy írott szöveg alapúra, mint SMS, messenger és egyéb üzenetek. Tíz évvel ezelőtt mindez fotó- és videóalapú kommunikációra változott. A fotókkal közölt érzelmek szóbeli kifejezése háttérbe szorulhat, ez mindenképp negatív hatás.

– Mit eredményez ez a folyamat a mai gyerekek, kamaszok lelki világában?

– A különböző közösségi felületek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a használója bármikor kiléphet az online térből, ennek következtében csak azt az érzelmet élheti át, amit szeretne. A 10–20 éves korosztályt tekintve korlátozva lesznek az olyan „nehéz” érzelmek, mint a kudarc, a fájdalom, az újrakezdés. Gyakorló klinikusként látom, hogy milyen következményekkel jár mindez. Míg az érettebb korosztály tudja, hogy mennyire fontos az érzelmek széles tárházát megélni, addig az online térben „edződött” fiatalok megküzdési képességeire ez rányomja a bélyegét.

– Érdekes ellentmondás, hogy napjaink egyik fontos képességének tartják a lelkileg rugalmasságot, azt, ha valaki az őt ért kudarcokból inkább építkezni tud…

– A közösségi tér pedig pont azt sugallja a használójának, hogy a kudarc egy ijesztő dolog, ezzel szemben megjelenik a tökéletességre vágyás, vagyis mindenki magáról a legszebbet, a legvonzóbbat osztja meg még akkor is, ha éppen kudarcot él át, ha szorong. Kirak magáról, az életéről valami vicceset vagy egy idealizált képet, megnézi a lájkokat, ez pedig mesterségesen feltolja az önértékelését. Mindez egy ördögi körré válhat az életében, miközben feldolgozatlanul maradnak a mélyben megbúvó érzelmek, szorongások, a tényleges élethelyzete.

– Melyek azok a „kapaszkodók”, amelyek segíthetnek az online létezés térhódítása közepette?

– A sport fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni ennél a témánál, illetve a könyvek olvasását, komolyzene hallgatást, hangszeren játszást, a táblás társasjátékok visszahozatalát tudom még nagyon ajánlani. A sporthoz és a hangszeren játszáshoz is gyakorlás szükséges, és pont ez az, ami segít a majdani felnőtt életben is. Az erőfeszítések, a kitartás és az akaraterő talán a legfontosabb készségek az életben, amelyek kialakulásához meg kell tapasztalni kudarcot és sikereket is. A szülőknek még érdemes törekedniük a jóízű, közös beszélgetésekre, élményteli programokra, sétákra, olyan közösségi élmények megélésére, amelyek igazi alternatívát kínálnak az online tér „hívásával” szemben. Nagyon fontos lenne a kellő egyensúly megtalálása.

Tekintse meg kvízünket!