Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor – 19.

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor – 19.

| Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(19.) Mint tudjuk, az ördög mindig a részletekben (meg a szerződések apró betűs soraiban) rejtőzködik. Ezúttal sem volt másképpen! Tanítani csak akkor volt lehetőségem, ha a szaktanárok közül valaki rövidebb–hosszabb ideig megbetegedett. A kollégiumi munka időbeosztása pedig annyira széttagolt volt, hogy rendkívül megnehezítette a magánéletemet és kedvenc témám, a Franz Kafka életéről és életművéről készítendő doktori disszertációm írását.

A napi munkám/ feladatom az alábbiak szerint alakult: reggel öt és fél hat körül keltem, majd némi hideg vizes frissítés után a Torna utca 6. alatti szoba–konyhás, komfort nélküli lakásból (akkori nevén) a Lenin körút, tehát a Nagy- és a Kisvárkerület, meg a Lackner Kristóf utca érintésével a kollégiumba ballagtam. Szeptemberben és még október elején is ez akár kellemes reggeli sétának tűnhetett, később, az őszi esőzések, meg télvíz idején, amikor az éles északnyugati szél kavarta a havat (a szólásmondás szerint Sopronban vagy harangoznak, vagy fúj a szél), akkor bizony a hidegtől dermedten és könnyes szemmel érkeztem a kollégiumba.


Nos, pontban reggel hat órakor, kiegészülve egy vagy két tanár kollégával, ébresztettük a Csarnok és Lackner Kristóf utca sarkán lévő kollégium lakóit, majd mosakodás, öltözés után a tanulók vezetésünkkel, kettes sorokban rendezve átvonultak a Szent György utcai menzára reggelizni, ahol felügyeletet láttunk el. Onnan fél nyolc körül, ugyancsak a felügyeletünk mellett, átsétáltak a közeli iskolába, ahol aztán a tantermekben csendesen készültek az aznapi órákra. Reggel nyolc és déli tizenkét óra között szabadidőm volt, amivel, rövidsége miatt, nem sokat tudtam kezdeni, például elmélyülni a Franz Kafkával kapcsolatos tematikában végképp nem.

Déli tizenkettő és délután két óra között a menzán a diákok ebédeltetésekor felügyeletet kellett ellátnom, majd ismét rövid szabadidő következett. Délután négy órától este hét óráig, a vacsoráig a tanulók a tantermekben készültek a következő napi feladataikra. Ekkor ugyancsak felügyeletet kellett ellátnom, adott esetben a készülésben kellett segítenem, tanácsot adnom. Mindezt kiegészítette, hogy heti egy vagy két alkalommal a kollégiumban bentlakásos éjszakai ügyeletet adtam. Általában sok tennivaló ekkor sem akadt, eltekintve néhány drámai esettől, amikor betegség vagy rosszullét miatt orvosi ügyeletet vagy mentőt kellett hívni. Akkor sem értettem, később még kevésbé, hogy a kollégiumi nevelőtanári feladatok ellátásához ugyan miért van szükség tudományegyetemi szintű tudás és ismeret megszerzéséhez.

(Folytatjuk.)

Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Kapcsolódó cikkek

Visszapillantás alkonyatkor – 20.

Visszapillantás alkonyatkor – 20.

2023. 01. 25.

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítju...