Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor – 2. rész

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor – 2. rész

| Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Új sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(2.) Most, hogy sorba veszem, kik voltak azok a személyek, akik meghatározó módon formálták egyéniségemet és sorsom alakulására, gondolkodásomra hatást gyakoroltak, mindenekelőtt Bürchner László prelátusnak, a Szent György-templom plébánosának alakját kell felidéznem. Ehhez azonban először a vele való találkozás és kapcsolat előzményeiről kell szólnom.

Anyámra (Schuh Mária, Hochart, 1901 – Győr, 1985) a múlt század negyvenes éveinek elejétől sorscsapások kíméletlen sora szakadt. Szívinfarktusban meghalt apám (Kloss Mátyás, Kismarton (Eisenstadt), 1889 – Sopron, 1943), aki a Pannonia Szálló igazgatójaként tisztes polgári jólétet biztosított számára. A Sopront ért bombatámadások során (1944) romhalmazzá lett a szálló melletti szolgálati lakásunk. Az épületre és környékére ledobott láncbomba a polgári ízlés szerint berendezett lakásban szinte mindent megsemmisített. Csak elárvult tárgyak maradtak, vázák, két virágtartó asztalka, egy szék, egy asztal és (csodával határos módon) egy apró herendi porcelán, amit apám vett anyámnak, amikor vidéki szállodaigazgatók társaságában meglátogatta a manufaktúrát.

Özvegyen, magára maradva, mindenéből kisemmizve egy kisgyerekkel (velem) kellett a világégés rettenetes körülményei között talpon maradnia, és új életet kezdenie. A szűkszavú családi legendárium szerint apám jó ismerősei, barátai segítségével először a Szentháromság tér (ma Fő tér) 6. szám alatt talált menedéket, az épület felső emeletén, egy korábban táncteremnek használt helyiség harmadában, majd apám korábbi üzlettársa, az Alm vendéglő bérlője, Kiss István házában, az Új utca 21-ben kapott egy utcára néző szobát, a tulajdonos házanépével (Kiss úr töpörödött feleségével, meg Ánycsi nénivel, a mindenessel) közös konyhahasználattal.

Ilyen vigasztalan körülmények között anyám szükségszerűen valami biztos fogódzót, lelki támaszt keresett, és ezt a vallásban, pontosabban az istenhitben találta meg. Ott nyert vigaszt és bizonyosságot, hogy a Mindenhatónak mindennel és mindenkivel terve van, semmi sem történik véletlenül, képes lesz újrakezdeni és felnevelni későn érkezett, gyakran bizony tehernek érzett gyerekét.

Rendszeres látogatója lett a Szent György-templom istentiszteleteinek, gyóntatójának Bürchner Lászlót választotta. Megbeszélte vele, hogy én pedig ministrálni fogok. És valóban, attól kezdve naponta korán keltem, télen, nyáron, hóban, esőben, hogy a reggel hét órakor kezdődő misére idejében érkezve, a ministránsruhába beöltözve vegyek részt a szertartáson. De nemcsak azon, hanem az egyéb vallási eseményeken, ünnepi, nagy egyházi zenekarral kísért miséken, körmeneteken. Hogy e sorokat írom, most is a fülemben cseng Händel Messiás című monumentális művének mindent betöltő Hallelujája, ami után megmagyarázhatatlan teljességérzés fogott el, és emelkedett lélekkel tértem haza, 1948. és 1954. között az Új utca 21-be, majd később a Torna utca 6-ba, a szoba–konyhás, komfort nélküli lakásba. A szomorú valóságba. Ám akkor ezt, gyerekként nem érzékeltem. Az Új utcát (a város egyik vagy talán a legrégebb utcáját, az 1945 előtti gettót) érdekesnek és szépnek láttam, miként a Torna utca 6. alatti házat is, ahol ahogy a bejárat feletti tábla hirdette, Jandl Ferenc bádogos és spengler (sic!) mester műhelye volt a földszinten, és az egész házat az alumíniumlemezek kalapálásának szüntelen zaja töltötte be.

(Anyám később, bár nyomorúságos körülményei semmit sem változtak, ritkábban látogatta a vallási szertartásokat. Az okokról soha nem beszélt. Arra gondolok, úgy vélte, anélkül, hogy Kempis Tamást olvasta volna, neki nem az egyházat, hanem magát Krisztust kell követnie, és ebben a szellemben kell élnie. Ettől kezdve vasárnaponként inkább az osztrák rádió istentiszteleti közvetítéseit hallgatta, de azt sem elmélyült módon, hanem a napi tevékenységek végzése közben.)

Bürchner László külön figyelt arra, hogy a szép számban köréje gyűlt, részben árván vagy félárván maradt gyereksereg, köztük osztálytársam, jó barátom, Kóczán Péter valamiféle általános nevelést is kapjon, hogy aztán megfelelően tájékozódni tudjon a második világháborút követő felfordult világban. A hét egy napjának délutánján a plébánia udvarán összegyűltünk, és például a legalapvetőbb viselkedési módokról tartott rendkívül gyakorlatias tájékoztatót. Arról, hogyan, miképpen kell köszönni, társaságban viselkedni, hogy hazudni, lopni nemcsak bűn, hanem egyenesen gazemberség, hogy a böjt nemcsak vallási rituálé, hanem az egészséges életvezetés része. A tájékoztatók után a hallottakat megvitattuk, egyenként mindenki elmondta a véleményét, néha kemény vitákra is sor került. Ezeket Bürchner László a maga halk, de határozott stílusával simította el. Elmondta, az adott vitás kérdésben kinek, miért van igaza, kinek, miért kell változtatnia a vitában képviselt véleményén. Ezek az összejövetelek mindig nagy hatást gyakoroltak rám. A hallottak egész életemre szólóan meghatározták viselkedésemet. (Folytatjuk)

Aki mesél a múltról: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.

Kapcsolódó cikkek

Visszapillantás alkonyatkor – 3. rész

Visszapillantás alkonyatkor – 3. rész

2022. 09. 14.

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítju...

Az Ágfalvi hősökre emlékeztek

Az Ágfalvi hősökre emlékeztek

2022. 09. 14.

Koszorúzással és néma főhajtással emlékeztek meg a Szent Mihály-temetőben a 101 évvel ezelőtt, 1921. szeptember 8-án történt második ágfalvi csata hős...