(3.) Gimnáziumi tanulmányaim vége felé közeledve, amikor eljött a pályaválasztás időszaka, a prelátus úr magához hivatott. Dísztelen, egyszerűen berendezett szobájában fogadott, és megkérdezte, tovább akarok-e tanulni. Igen, mondtam, és azt is megemlítettem, hogy valamilyen bölcsész szakot szeretnék választani. Helyes, válaszolt, és talányosan nézett rám, holnaptól kezdve nem kell jönnöd ministrálni. Talán ezzel is segíteni tudjuk, hogy valóban sikerüljön továbbtanulnod. Búcsúzáskor, kissé homályos tekintettel, megáldott.

Bár nem tartozik szorosan a személyes történetemhez, mégis meg kell emlékeznem Bürchner László egyik, emberi nagyságát karakteresen megmutató tettéről. Amikor Magyarországon, így Sopronban is elszabadult a pokol, és megkezdődött a zsidó állampolgárok üldözése, Bürchner a maga hiteles keresztény módján úgy próbált segíteni, hogy zsidókat keresztelt át katolikus hitre. Így tett Csatkai Endrével, a neves helytörténésszel, a kismartoni múzeum megalapozójával, a soproni múzeum későbbi igazgatójával is. Nem rajta múlott, hogy ezzel a nemes, emberbaráti tettével sem tudott Csatkain segíteni, munkatáborba vitték, ahonnan csak nagy szerencsével, betegen, lerongyolódva, csonttá fogyva került haza.

A Petőfi téri általános iskola befejezése után (1956) a Széchenyi-gimnáziumban tanultam tovább. Osztályfőnököm a jóságos, halk szavú Machatsek Lúcia (1914–1996), az 1921-es második ágfalvai csatában hősi halált halt Macha­tsek Gyula testvére lett, aki azonban egy év után, súlyos szívbetegsége miatt az osztályfőnöki teendőket átadta Krasznai Ferenc (1923–1985) testnevelő tanárnak, a már akkor is legendás hírű Mesternek. Ő kemény kézzel, következetesen, de nagy szívvel, szeretettel és beleérző képességgel vezette az osztályt. Számtalan példát sorolhatnék erre, ám egyet mindenképpen meg kell említenem.

Akkoriban, az ötvenes években az embereket származás alapján osztályozták: munkás, paraszt, értelmiségi, egyéb. Az utóbbinál volt rosszabb is: az osztályidegen. A legjobb kategória a munkás és a paraszt volt. Apám foglalkozása, beosztása alapján én az egyéb kategóriába kerültem. Harmadik osztályos lehettem, amikor a Mester megkérdezte, hol dolgozik az 1943 óta özvegyen maradt anyám. Most vasalóként a ruhagyárban, előtte pedig a Tanulmányi Erdőgazdaság hegyvidéki erdészeténél volt segédmunkás, mondtam. Akkor ez azt jelenti, érvelt a Mester, hogy itt a kartotékodban helytelen adat szerepel, te nem egyéb, hanem munkás kategóriába tartozol. És ennek megfelelően módosította a származásomra vonatkozó kategóriát. Lehet, nem tudom, tán ez is segített valamennyit, hogy az első sikertelen próbálkozás és egy év kihagyás után másodjára sikeres felvételi vizsgát tettem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakára (1961). (Folytatjuk)

Aki mesél a múltról: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Következő rész

Előző rész