Zsófi a magyartanárától, Juhászné Sebestyén Andreától hallott a Soproni Múzeum Macskakő Gyermekmúzeumának pályázatáról, amelyre általános és középiskolás gyermekek küldhettek családi elbeszéléseket. Zsófinak éppen szabadideje és egy története is volt, úgyhogy gondolta, mit veszíthet?

– Korábban még sohasem pályáztam, nem is ez volt a célom – mesélte a kedves lány. – Rozika néni és a német katona szerelmi történetét rengetegszer hallottam a nagyapámtól, úgyhogy még utána sem kellett járnom. Sokáig elmélkedtem rajta, hogy a rövid idő alatt összedobott írásomat be merjem-e küldeni a pályázatra, de végül a leadási határidő utolsó percében úgy döntöttem, megpróbálom.

Zsófit nagyon meglepte a különdíj, hát, még amikor felhívtam, hogy szeretném bemutatni. Az elbeszélés pedig valóban remekül sikerült: az olvasó teljesen átérzi a főhős bánatát, amikor nem hall a szerelme felől, és együtt örül vele a viszontlátásnak. A kreatív ifjú hölgy egyébként imád alkotni: rajzol és fest. Rajzórákra jár Halácsi Katalinhoz, ugyanis képzőművészeti főiskolán szeretne továbbtanulni, valószínűleg külföldön.

– Leginkább Bécs vonz, de a némettudásomon még van mit fejleszteni. Az angol jobban megy, mivel gyakran nézek angol nyelvű videókat – folytatta a lány. – Több mint tíz éve lovagolok. Gyakran járok Ágfalvára, ugyanis van ott egy lovam.