A jelenlegi helyzetben szinte biztos, hogy nem ünnepelhetünk a megszokott módon. Sokaknak a külföldön élő gyermekei nem tudnak hazalátogatni, mások – az idősebb családtag védelme érdekében – idén szűkebb körben töltik a karácsonyt.

– Ez az időszak érzelmileg még a családban élők számára is megterhelő lehet, ugyanis szinte elvárás, hogy boldogok legyünk, hogy szeressük egymást – mondta Kissné Facskó Kata klinikai szakpszichológus. – Óriási a társadalmi nyomás, hogy az ünnep legyen tökéletes, ám gyakran ezzel éppen ellentétes érzések – magányosság, szomorúság, elkeseredettség, reményvesztettség – lesznek úrrá rajtunk. Fontos, hogy elfogadjuk az érzéseinket: engedjük meg magunknak, hogy szomorúak legyünk, ha sírnunk kell, sírjunk, ha pedig dühösek vagyunk, menjünk ki az erdő közepébe, és kiabáljuk ki magunkat! Ha szükségünk van valamire, jelezzük a környezetünknek, ugyanis senki sem gondolatolvasó.

Ha nincs lehetőségünk a személyes találkozásra, vegyük elő az elektronikus eszközöket: a telefont, a videochatet. Sokat segíthet, ha hasonló helyzetben lévő embereket keresünk, például ha elvesztettük egy hozzátartozónkat, akkor vegyük fel a kapcsolatot egy gyászcsoporttal!

– Előfordulhat az is, hogy úgy érezzük, az esne jól, ha otthon maradnánk, egyedül lennénk – folytatta a klinikai szakpszichológus. – Kényeztessük magunkat úgy, mintha a legkedvesebb vendégünket várnánk: díszítsük fel a lakást, terítsük meg szépen az asztalt, vegyünk magunknak virágot, készítsük illatos fürdőt! Forduljunk figyelemmel és szeretettel saját magunk felé!

Jobb adni, mint kapni – tartja a mondás, és nem véletlenül. Szívmelengető lehet, ha részt veszünk valamilyen önkéntes munkában, adományozásban, ételosztó akcióban. Lényeges, hogy odafigyeljünk egymásra: a barátainkra, a munkatársainkra, az ismerőseinkre, hátha valaki segítségre szorul.