Szilágyi Dávid lovagolt, úszott, hegedült, zongorázott és focizott, de valahogy nem találta a helyét a világban. Anyukája, Edit elvitte egy rajzelemzőhöz, és a látogatás hatására a fiú rájött, hogy a színjátszás lenne a legmegfelelőbb út számára. A focit egy hónapon belül abbahagyta, és az ötlet felmerülésének másnapján meg is látta a face­bookon a Valahol Európában című musical castingjára való felhívást.

– Előbb tanult meg Dávid énekelni, mint beszélni – mesélte Edit. – Az óvodai–iskolai feszültségeket mindig dalokban adta ki. Az esti ének hangulatából tudtam, hogy milyen napja volt.

A válogatáson a 9 éves kisfiú nagyon izgult, hiszen azok között, akikkel össze kellett mérnie a tehetségét, több színitanodás is volt, ő pedig semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett. Meg is lepődött, amikor – még aznap este – megtudta, hogy szerepelni fog a darabban. Az csak a gyakorlások során derült ki, hogy – három másik fiúval együtt – pályázhat a főszerepre, és áprilisban meg is kapta. Ettől kezdve következtek az este nyolcig tartó próbák, és még iskolába is kellett járnia. A színjátszás azonban annyira motiválta, hogy még jobban teljesített, addig is remek eredményei voltak, de ekkor lett kitűnő a bizonyítványa.

– Néha a próbák szüneteiben, máskor hazafelé a kocsiban írtam meg a házi feladatot – mesélte a kedves és mosolygós fiatalember. – Többször is bemutattuk a darabot, aztán felkértek a Zenta című darab egyik alakjának megformálására is, de jött a vírus. Még mindig színész szeretnék lenni, de gondolkodom az állatorvosi pályán is, ezért valószínűleg visszatérek a lovagláshoz.

Dávid már háromszor volt a Madách Tánctáborban, első alkalommal egyedüli fiúként. Felajánlották neki, hogy erősíthetné a budapesti színház tánciskoláját, de erre a nagy távolság miatt sajnos nincs lehetősége, úgyhogy egyelőre a soproni színitanodába jár. Az ígéretes fiú a Lackner Kristóf Általános Iskola 4.B osztályába jár, jövőre pedig a Berzsenyi Líceumban tanul tovább.