– A dráma szó jelentése: tenni, cselekedni – hangsúlyozta Szeri-Füzi Réka drámapedagógus–gyógypedagógus. – A drámapedagógia nemcsak egy oktatási módszer, ami kiegészítheti a tanórákat: elsősorban a játszó személyre koncentrál, és pont az önismeret fejlesztése által segíti a kortárs kapcsolatok ideális működését is.

A játék olyan tevékenység, amely örömhormont termel kicsikben–nagyokban, oldja a szorongást, emeli az energiaszintet, fejleszti a kreativitást és a társas kapcsolatokat. Mindezekre a jótékony hatásokra most, a hosszas bezártság és bizonytalanságérzet után különösen nagy szükség van.

– A játékot nem lehet korosztályhoz kötni – nyomatékosítja Szeri-Füzi Réka. – Az óvodás–kisiskolás gyerekek örömmel kapcsolódnak be bármilyen játékba. Gyógypedagógusként naponta tapasztalom meg a középiskolásoknál, hogy akkor vagyok hatékony, ha úgy mennek el tőlem, hogy „De jót játszottunk!”. Az újtól általában idegenkednek, ezen az elmúlt egy év járványhelyzete és a digitális munkarend sem segített. Mindig fontos szempont, hogy úgy állítsam össze a stúdiófoglalkozásokat vagy a tanórákat, hogy legyen a tarsolyomban tartalék játék, hiszen a résztvevők aktuális számához, állapotához, kapcsolatukhoz igazítva tudok eredményes lenni.

Réka a foglalkozások szerkesztésénél figyel arra, hogy a kitűzött fejlesztési célhoz megfelelő játéktípuscsoportot kapcsoljon. Jelenleg a szorongásoldás és a motiváció fenntartása a leghangsúlyosabb, ezért most leginkább lazító és koncentráló, gátlás- és feszültségoldó, önismereti, együttműködést fejlesztő, figyelemösszpontosító vagy bizalomjátékokat használ.

– Legnagyobb élményem a napi munkám során, mikor a kamaszok feldúlva érkeznek az órámra, majd 45 perc múlva újra mosolyogva távoznak – zárta Szeri-Füzi Réka.