– Sokan ismerik a brennbergi tagóvoda vezetőjeként és az Oktatási Hivatal mesterszakértőjeként. Néhány éve jelentkezett először novelláival, verseivel. Sok helyen megjelentek azóta írásai, és számos elismerésre lehet büszke. Miért fordult az írás felé?

– Kiskorom óta az olvasás, az írás bűvkörében élek, ám ez utóbbi tevékenységet jó pár évtizedre szüneteltettem, hiszen a család és a munka jelentette életem középpontját. Aztán életem egy nehezebb szakaszában egyfajta terápiaként újra az írás felé fordultam. Hálás vagyok azért, hogy az írás nemcsak engem szabadított fel, hanem a sok-sok visszajelzés, nekem írt személyes üzenet bizonyítja: másoknak is tartalmas, megérintő pillanatokat jelent az olvasásuk.

– Nem egyszerű az írásoknak és az olvasóközönségnek egymásra találniuk. Milyen út vezetett a nyilvánosság felé?

– Számomra a közösségi oldal azért fontos, mert irodalmi megmutatkozási lehetőséget jelent. Nem szeretek kitárulkozni, céltalanul önmagamról írni, de egészen más a bennem rejlő érzéseket, gondolatokat az írás tükrén keresztül megmutatni. Az Irodalmi Rádiónak sokat köszönhetek, hiszen elsőként az itt meghirdetett pályázatra küldtem el írásomat, ami meg is jelent egy anyák napi antológiában. Azóta számos helyen publikálták írásaimat, és több pályázati elismerésnek is örülhettem.

– Ritka, hogy egy alkotó egyaránt jeleskedik a líra és a próza világában. Mi dönti el, hogy vers vagy novella születik a gondolataiból?

– Az igazság az, hogy nem gondolkodom témában. Akkor ülök le írni, ha erre belülről jövő késztetést érzek, ez pedig olyan erős indíttatást jelent számomra, hogy szinte maguktól születnek az írások. Minden egyes írás a lelkem tükröződése, legyen szó novelláról vagy éppen versről. A legelső novellafűzéreimben megjelenő Angyal alakja is belülről „szólított meg”.

– A „falusi” novellák, amelynek a főszereplője a kis „Padláb”, elvezetnek Tóth Szilvia gyermekkori világába…

– Elárulok egy titkot: ez csupán egy megálmodott gyerekkor. A helyszín és a szereplők is valósak, ugyanakkor ezeket a szívhez szóló történeteket csak a vágyaimban éltem meg. De az irodalmi fikció pont ezért olyan varázslatos, hogy kitágítja a létezés síkjait…

Tekintse meg kvízünket!