Pandúr Antal, Botond nagyapja városszerte ismert zongorista volt. Szerette volna, ha unokája folytatja a családi hagyományt, így a kisfiút kilencévesen beíratták a zeneiskolába. A nagypapa azóta már nincs köztünk, de minden bizonnyal büszke lenne leszármazottjára, aki a zongora mellett több más hangszert is meg tud szólaltatni.

– Amióta zenélek, improvizálok is – mesélte a csendes, visszahúzódó fiú. – Játszom, ami jön, és ha jónak találom, leírom. Elsősorban a kortárs komolyzene érdekel, és főként a dzsessz ehhez közel álló vonulata.

Botond mentort is talált magának: megkereste a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének vezetőjét, Binder Károlyt, aki nemcsak véleményezi az elkészült műveket, hanem hasznos tanácsokkal is ellátja az ifjú tehetséget. Botond éppen az érettségire készül, ugyanis a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium 12.a osztályában idén végez. Az iskola befejezése után a Bartók-konzervatórium zeneszerzés–dzsesszzongora szakán szeretné elmélyíteni ismereteit.

– Mivel a komolyzene nem jelent stabil egzisztenciát a mai világban, zeneszerzés–zeneelmélet tanárként képzelem el magamat a jövőben – fejezte be a fiú. – Szabadidőmben természetesen zenét szereznék, és – erősen improvizatív jellegű – saját dzsesszzenekaromban játszanék.
Botond egyébként már most is tagja egy csapatnak: a Present-day nevű formációval könnyűzenei feldolgozásokat adnak elő.