Ötödéves pszichológushallgatóként dolgozott Hegyi Eszter egy iskolában, ahol az iskolapszichológuséhoz hasonló támogató szerepet töltött be a tanulók, illetve a tanárok életében, illetve önkéntesként kortárssegítéssel is foglalkozott – erről írtunk 10 éve (Önkéntes kortárssegítő, Soproni Téma, 2012. október 31.). Már akkor biztos volt benne, hogy visszatér Sopronba, és így is történt…

– Mivel fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia szakirányon végeztem 2013-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, először ezen a területen kerestem állást, de végül is a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben sikerült elhelyezkednem, ahol most már hivatásos állományban vagyok – mesélte Eszter. – Ez rengeteg tanulással járt, ugyanis pszichológusként tisztában kell lennünk a büntetés-végrehajtás szabályaival, a fogvatartottak jogaival és kötelezettségeivel. Pályakezdőként nagy kihívás volt, de szerteágazó tapasztalatokat is szereztem, ugyanis a társadalmi rétegek és a pszichés problémák széles skálájával találkozhattam.

Eszter elsősorban a fogvatartottakkal, másodsorban az ott dolgozókkal foglalkozott. Közben elvégzett egy kétéves tanácsadó pszichológusi szakképzést az ELTE-n, önkéntesként pedig fiatalok csoportfoglalkozásait vezette.

– 2017-ben szülési szabadságra mentem az első kislányommal, Brigittával, majd 2019-ben érkezett a második, Nikolett – folytatta mosolyogva. – Hogy pszichológusként milyen anyának lenni, nem egyszerű kérdés. Abból a szempontból könnyebb, hogy rendelkezem egy alapvető tudással, ami alapján ki tudom szűrni a hiteles információkat, másrészt azonban nagyobb felelősséggel is jár, hogy tisztában vagyok vele, ha elrontok valamit a gyermeknevelésben, annak mi lehet a következménye.

A fiatal anyuka most várja a harmadik gyermekét, akinek a nemét még nem lehet tudni, de az első kettő is ugyanilyen „bujkálós” volt. Közben egy párkapcsolatimediátor- és coach-képzést végez, a későbbiekben pedig talán a mediátor szakmával ismerkedik meg mélyebben.