Dr. Zimmer Frigyes, Frici bácsi, ahogy tanítványai emlegették, jelentős pedagógus volt Sopronban, igaz, egyre kevesebben emlékeznek rá. 1943-tól 1964-es nyugdíjazásáig tanított az Állami (József Attila) Leánygimnáziumban, közben két évre áthelyezték a Széchenyi-gimnáziumba, és egy évig az óvónőképző megbízott igazgatója volt. A latin–történelem szakos tanár pályáját Gyulán kezdte, onnan került Szabadkára, majd Sopronba. Feleségével együtt itt élt haláláig, a Szent Mihály-temetőben nyugszik. Diákjai lelkes, precíz tanárként emlékeznek rá, akiről sugárzott, hogy szeret tanítani. Ugyanakkor életútjáról – ahogy akkoriban ez jellemző volt – semmit nem tudtak.

1962-ben végzett osztályának tagjai rendszeresen tartják a kapcsolatot, az elmúlt több mint 40 évben mindig az egykori osztályfőnök sírjánál kezdték a találkozókat. A síremlék állapota időközben leromlott (dr. Zimmer Frigyeséknek nem született gyermekük, nem él Sopronban leszármazottjuk, rokonuk), a volt diákok pedig úgy gondolták, hogy megszervezik a felújítást. Gyűjtésbe kezdtek, ők maguk, valamint az egykori iskolatársak és más támogatók összeadták a munkákra szükséges összeget. A kezdeményezés sikeres volt, a sok apró adományból a sírfelújítás után jelentős összeg megmaradt. Ezt a Széchenyi Gimnázium „Alma Mater Sopron” nyílt Alapítványának utalták, és megalapították a Dr. Zimmer Frigyes Emlékdíjat. Az elismerést minden évben a Széchenyi-gimnázium egy történelem vagy földrajz tantárgyból kiemelkedő eredményt elért tanulója kapja meg – idén először, a tanévzárón adják át az elismerést. A szervezők azt szeretnék, ha iskolájuk és tanáruk neve élő emlékként maradna fenn.