Történetünk főhőse négy évvel ezelőtt még Pfeiffer Vanesszaként kezdte meg tanulmányait a SSzC Handler Nándor Szakképző Iskolájában. Azóta nemcsak osztályt, hanem nevet is változtatott: hálából felvette annak a vezetéknevét, akinek rengeteget köszönhet, ráadásul még azt a keresztnevet is, amit a nevelőapja a lányának szánt volna. Így most már Harasztdombi Vanessza Emesének hívják.

– Amikor a Handler kozmetikus szakközépiskolai osztályába kerültem, a legnagyobb hibát ott követtem el, hogy minden ellen lázadtam, és folyamatosan jártattam a számat – mesélte. – Év végén már öt tantárgyból bukásra álltam, viszont szerettem volna az iskolában maradni. Segítséget kértem Schmuck Vivien tanárnőtől.

A nevelési igazgatóhelyettes támogatta Emese ötletét, mely szerint a tanulmányait a varrónő szakiskolai osztályban folytatná. A bökkenő csak az volt, hogy még hat tanuló kellett a képzés elindításához. Mivel Emese nagyon szeretett volna ide járni, szerzett maga mellé még néhány fiatalt.

– Azóta rájöttem, hogy a varrás sem nekem való, de ezt a képzést már mindenképp befejezem – folytatta. – A pandémia előtt több általános iskolában is beszéltem a tapasztalataimról, most a saját iskolámban diákmentorkodom. Az a célom, hogy segítsek a kilencedikeseknek beilleszkedni az osztályközösségükbe, hiszen ilyenkor még rengetegen vannak, akik kilógnak a sorból. Szeretném, ha megértenék, hogy nekik is tenniük kell azért, hogy befogadják őket.

Emese rengetegszer hallotta az általános iskolában, hogy „belőled úgyse lesz semmi”. Szeretne erre rácáfolni. Azt tervezi, hogy a szakiskola befejezése után estin leérettségizik, majd fotózást tanul, ez a terület ugyanis mindennél jobban érdekli.