Józsa Ambrus Dávid egészen négyéves koráig nem beszélt, ezért az egyetlen eszköze a rajz volt arra, hogy kifejezze önmagát. Ma is bármeddig el tud időzni egy darab papírral.

– Bármit lerajzolok, ha ihletet kapok – mesélte. – A legszívesebben ceruzát és tollat használok, tájakat és emberalakokat örökítek meg, a festéssel még csak próbálkozom. Régebben versenyeken is részt vettem, de nem szeretem, ha azt kell lerajzolnom, amit mondanak, ezért inkább abbahagytam. Édesapám építész, és a közös utazások alkalmával gyakran alkotunk együtt.

A fiú meg is mutatta néhány rajzát, többek között a rovinji nyaralás alatt készült grafikákat, melyek akár egy érett művész alkotásai is lehetnének. Ambrus a Hunyadi-iskola 8.B osztályába jár. Jó tanuló, így valamelyik soproni gimnáziumban szeretne továbbtanulni.

– Egyelőre érdekel édesapám hivatása, az építészet, de inkább olyan területet választanék majd, ami közelebb áll a képzőművészethez – folytatta. – A másik hobbim a vízilabda, négy éve járok a Soproni Vízilabda Sport Egyesületbe. A heti négy edzés mellett egy évvel ezelőtt még magántanárnál zongorázni is elkezdtem, ami régi vágyam volt. A suli mellett más nem fér bele az időmbe.

Ambrus nővére most tizenkettedikes a Berzsenyi Líceumban, úgyhogy idén együtt ballagnak.