Márkus Boróka először korkedvezménnyel indult az Így írok én… című irodalmi pályázat vers kategóriájában, majd még ötször nevezett. Ráadásul mindegyik alkalommal nyert is... Emellett többek között a XX. József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázaton is első helyezést érdemelt ki. A lány élete azóta más irányt vett, de most is van olyan terület, ahol tovább szeretne fejlődni.

– Egy idő után elfogyott az ihlet. Ma már ritkán írom ki magamból az érzéseimet, a verseim pedig az asztalfiókban gyülekeznek – mesélte. – Nem akarok mindenáron írni, mert azt gondolom, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Nagy vágyam volt a pszichológia szak, ám oda sajnos nem vettek fel, most Szombathelyre járok az ELTE közösségszervezés szakára, ahol jelenleg másodéves vagyok.

Azért választotta Boróka ezt az irányt, mert közel áll hozzá a kultúra, emberekkel foglalkozni és programokat szervezni is nagyon szeret. A diploma megszerzése után a szakmájában szeretne elhelyezkedni. Küldetésének a segítségnyújtást tartja, de az még kérdéses, hogy újból megpróbálja-e a pszichológiát.

Boróka már gyermekkorában is hatalmas természetrajongó volt, a versei is gyakran szóltak madarakról.

– Már akkor elkezdtem fotózni, de néhány éve az érdeklődésem a sport, főleg a foci és a kosárlabda felé fordult – tette hozzá. – Imádom a sportfotózást, fotóztam a női kosárlabda olimpiai selejtezőn, válogatott focimeccseken, és büszke vagyok rá, hogy az egyik képem a Nemzeti Sport címlapján volt látható. Több fotóm is helyet kapott a We Are The Champions című könyvben, ami abból az alkalomból jelent meg, hogy a Sopron Basket első magyar csapatként szerezte meg a női Euroliga trófeáját. Rendszeresen fotózok focit a SFAC-nak és kosarat a Sopron Basketnek. A természetfotózás diákkorom óta kísér, a sport egy teljesen más műfaj, de sikerült hamar beleszoknom. Ez az a terület, amiben szeretnék magasabb és magasabb szintre fejlődni.

Tekintse meg kvízünket!